Előszó
- Ítélkezzünk egymás felett - mondta halkan a lány. A fiú ránézett.
- Ítélkezzünk? Még nem ismerlek annyira... Bánt a hangsúly is, ahogy ezt mondtad: „ítélkezzünk"...
- Nem ismersz?...
Tovább
Előszó
- Ítélkezzünk egymás felett - mondta halkan a lány. A fiú ránézett.
- Ítélkezzünk? Még nem ismerlek annyira... Bánt a hangsúly is, ahogy ezt mondtad: „ítélkezzünk"...
- Nem ismersz? Tudhattad...
- Mit?
- Hogy... mindent egy lapra tettem fel. Rád. Őrület...
- Kártyáztál?
- Ühm; kirakós. Asz került a király fölé... s az halált jelent.
- Nem szeretem, ha a halálról beszélsz. Nem szeretem... Nem szeretem a halált.
A lány halkan felnevetett.
- Én sem szeretem a halált. Azt hittem, az ember egy ilyen helyzetben elveszíti a fejét; mégis nyugodt vagyok. Sok dolog elkerülhetetlen... de a halálnál nincs elkerülhetetlenebb. Ez... úgy hangzik, mintha a Bibliából idéznék. Egy hullám alattomosan átbukott a fején, egy pillanatra elmerült, s néhány méterrel arrébb bukkant fel a vízből. A fiú megrettent, amint a lány eltűnt - már-már pánikba esett ezért gyorsan odaevickélt hozzá.
- Istenem... Takarékoskodj... kapaszkodj az én övembe. Látsz?
A lány megdörgölte a szemét.
- Nem kellemes, de látlak... Ha legalább sima lenne a víz...
Félsz?
- Igen - mondta egyszerűen a fiú. - De... a fejemet még nem vesztettem el. Vártam erre... egész út alatt erre vártam, felkészültem: bekövetkezett. Na meg ittam is jócskán... Eleget.
- Miért jöttél tovább?
Vissza