Előszó
Részlet:
"Adorján Gyula:
ELTÉVEDT KIRÁNDULÁS
Döng a föld, levél-szívecskék lapulnak
egymáson, és bakancsok sietnek
túristajelzéseken a kilátó
felé. Dömös a délután iránya.
Az ősz megint vicsorít? Rázza öklét
a komor tölgy. Reánktör a rebellis
szél, és egy levél ájultan pereg le,
feledve nászának tölgy-éjszakáját.
Sötétedik. Jelzés nincs, csak vak árnyak
fonódnak körénk s utat tapogatva
megyünk idegesebben egyre beljebb,
de az út is, erdő is elfogyott már.
Sötét van, Szurok éjszaka. Lecsüngő
kezek és jajgató fekete csillag.
FATEKNÖBEN
Kis barna fateknőben csónakáztunk
a Gyöngyösön. Kockás ing volt vitorlánk.
Folyómederbe lesüllyedt a város:
Hunyadi út, piactér és harangszó.
Ahogy a delet elhagytuk, recsegve
zátonyra futott bárkánk, pici teknőnk.
Talpunk alatt kavicsok, s egy fa ájult
révülete bilincsbe vert. Nyöszörgő
kalózok, s a három diák kifosztott
üzenete pergett a mozivásznon.
Nem emelkedik a patak! Ki küldi
Dunára csöpp, elárvult csónakunkat?
Tördelve ujjunkat hiába várjuk?
Elbotlik a remény is: szó a szájon."
Vissza