Örvényben II.

Előszó

Az orosz-zsidó irodalom 80 évét, tizenhét íróját, négy korszakát mutatják be az antológiában szereplő művek és műrészletek, s ha egy pillantást vetünk a tartalomjegyzékre, úgy tűnik, már a címek összeolvasása is sokat elmond. Az első korszakban mindent föl szerettek volna jegyezni, mindent el akartak mondani a zsidó írók, hogy megmutassák és megmagyarázzák nehéz helyzetüket, illetve önmagukat. Az apologetika korszaka ez: lássatok, ismerjetek meg. Forrongó idők, amikor lehetségesnek látszott az asszimiláció. De valódi forrongás, a pogromok őrülete vetett neki véget. Örvénybe került azután a zsidóság, lehúzta az ár. A szerencséseket kidobta víz, sokan messzire sodródtak. Isten háta mögötti falvakban vegetált és kitartott a hagyományos zsidó életforma, de már a szombati gyertyákra sem tellett mindig. A válaszutak előtt nem mindenki tudott dönteni, sokan maradtak és haboztak az útkereszteződésben, s a hagyományos család, amint a zsidóság nagy családjának széthullása is, folytatódott. Hazafelé igyekezett, aki messze került, más viszont olvadást, tavaszt remélt a jégzajlásban, ahol egy jégtáblán rekedve magára maradt. Régi és új könyvek jelentettek menedéket, s egy új generáció megjelenése reményt, A bibliai „kelj föl és menj" nem új utakra hívott, hanem az idegen szülőföldet felváltó hontalan vándorlás kezdetét jelentette. Omlatag temető őrzi a zsidóság nyomát, az ember elfeledte saját életét is, és megalázkodásában hasra esett. A tévutak hálójában a lezüllés, a Gomorra várhatta. Vissza