Istennel élni és kutat(ás)ni: csudajó!

Előszó

és ki vagyok én? Akkor Jézus így válaszolt (Pilátusnak): „azért születtem és jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, az hallgat az én szavamra. Pilátus így szólt hozzá: Mi az igazság? És miután ezt kérdezte ismét kiment." (János ev. 18. 37)
Igen kiment, és nem várta meg a választ. Ez, gyermekkorom óta nagyon bosszantott, mert szerettem volna „hallani" azaz olvasni Jézus válaszát. Ugyanúgy bosszantott, mint ifjú kutató koromban, amikor szeretett, mindannyiunk által igen nagyra becsült, de rettenetesen elfoglalt professzorunk, intézetünk nagynevű igazgatója, Straub F. Brunó bepillantva a laboratóriumba egyszer egy kérdésre méltatott, ami egy kezdő kis kutatónak óriási örömet jelentett (s ami azon nyomban el is párolgott). A kérdés így szólt: „Nos, hogy megy a kísérlet fiatalember?" Igen, ezt kérdezte, s még a kérdőjelig sem ért el, már jelentőségteljesen az órájára nézett (ezzel jelezve, hogy milyen elfoglalt), s hátrálva távozott, meg sem várva a választ. Szomorúan álltam ott, és máig is nehéz elfelejtenem ezt a pillanatot, bár a munkabeszámolókon és cikkvitákon sosem „fojtotta" belénk a szót, mindig a legnagyobb érdeklődéssel hallgatta okfejtéseinket.
Nos, a laboratóriumban is, a könyvtárban is, de a „templomban" is mindig és mindenütt az Igazság izgatott. Olyan volt ez a vágy - és az még ma is - mit talán legszebben, legkifejezőbben Körösi Csorna Sándor fogalmazott meg : "Lelkünkben ég valami kielégíthetetlen vágy az igazság megismerésére." Vissza