Istennel a hazáért és a szabadságért

Előszó

Szent István, Szent László, Mátyás király, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos nevei nemzetünk számára szentek. Óriások voltak ők, a magyar nemzet tartóoszlopai. Nevükhöz a történelem dicsőséges lapjai kapcsolódnak. De mást is jeleznek. Azt, hogy ez az ezer éves nemzet igazi európai államot hozott létre. Mindig a keresztény szeretet, az önfeláldozás jellemezte. Ha egyenként megnézzük e nagyjainkat, mindegyiket a tolerancia vezérelte: a nemzet egysége mellett a különböző nemzetek összetartozását hirdették. És e nemzet, e nagyjain keresztül mindig kifejezte a szabadság iránti vágyát, s ha kellett, azt fegyverrel is megvédte, vagy nagy véráldozatokkal próbálta kiharcolni. Ilyen jelentőségű volt a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc is.
Háromszáz esztendeje, hogy II. Rákóczi Ferenc szövetséget kötött a tiszaháti felkelőkkel, kibontotta a szabadság zászlaját Cum Deo, pro patria et libertate! (Istennel a hazáért és a szabadságért!) jelszóval, s elkezdődött Európa leghosszabb szabadságharca.
A szabadságharc vezérlő fejedelme új hangon szólította meg a társadalmat, a kirekesztettek, szegények sokaságát. Ez a harc összefogott nemest és polgárt, főurat és egyszerű végvári vitézt, jobbágyot, kereskedőt és írástudót, bármely vallás hívei voltak és bármely nyelven beszeltek. És miért példakép ma is számunkra? Mit tanulhatnának tőle mai vezetőink? Huszonkét éves volt, amikor vállára vette egy ország gondjait, s a szabadságharc nyolc éve alatt mindvégig a magyar államiság védelme, korszerűsítése, hazája jövője foglalkoztatta. Vissza