"Istennek, hazának, tudománynak"

Előszó

Tisztelt Olvasó!

Iskola és egyház, nevelés és egyház. Évszázadokon keresztül összetartozó fogalmak, melyeket egybekapcsolt a többezer éves alapokon nyugvó szilárd alap, a hit és az ezzel összefüggő felelősség. A magyar oktatás az eötvösi iskolareformig egyházi (felekezeti) oktatás volt. Az egyházak küldetésük indíttatásából vállalták az oktatás és nevelés felelősségteljes, nehéz, de szép feladatát, hatalmas mennyiségű szellemi, erkölcsi javakat teremtve és híven megőrizve. Kulturális örökségünk, nemzeti önazonosságunk elválaszthatatlan része e hagyomány, mellyel az országban járva lépten-nyomon találkozhatunk.
Ezt a sok évszázados tapasztalatra épülő rendszert zúzta szét az államhatalom és próbált hamis ideológiákkal, erkölcsi eszmerendszerrel új embertípust nevelni. Az eredmény mindannyiunk számára ismert. A rendszerváltozás nyomán lehetőség nyílt arra, hogy az egyházak társadalmi és erkölcsi súlyuknak megfelelő mértékben bekapcsolódhassanak - a nagyfokú társadalmi igénynek is eleget téve - a felnövekvő nemzedékek nevelésébe, oktatásába.
„A gyermek ember. Szellemi, személyes életre, szabadságra és felelősségre, közösségre, nyelvre és kultúrára van rendelve." - tanította Nyíri Tamás teológus-filozófus. Hiszem, hogy van néhány alapelv, amelyről sohasem szabad megfeledkezni sem az oktatási miniszternek, sem az iskolafenntartóknak, sem a tanároknak, akik a gyermekek közt élnek. Olyan iskolákat kell működtetnünk, amelyek a gyermekekről szólnak. Ebből következik, hogy az iskolában egyensúlyban kell lennie nevelésnek és oktatásnak, állandóságnak és változásnak.
Ez a kiadvány az egyházi oktatás újjáéledésének tizedik évfordulója alkalmából 2001. április 19-én a Parlamentben rendezett konferencia elmúlt évtized történéseit összefoglaló előadásait, egy erre az alkalomra készített tanulmányt, valamint néhány, az egyházi oktatásról összegyűjtött adatot tartalmazza. Minden történet tanít, és felelősséget ruház ránk. Az egy házak szerepe az iskolák és a nevelés történetében nem pusztán hagyomány, hanem jelenkori feladat és a jövőre irányuló szent elhivatottság. Vissza