Előszó
Isten keresése, a vallástörténet tanúsága szerint, olyan eredeti és általános törekvése az embernek, akárcsak az, hogy a világot és önmagát megismerje, vagy a természet erőit tulajdon szolgálatába...
Tovább
Előszó
Isten keresése, a vallástörténet tanúsága szerint, olyan eredeti és általános törekvése az embernek, akárcsak az, hogy a világot és önmagát megismerje, vagy a természet erőit tulajdon szolgálatába állítsa. Egy német valláskutató egész antológiára valót gyűjtött össze az emberiség nem bibliai eredetű imádságaiból: ezek, a primitív pigmeus ösztönszerű Istenhez fordulásától az Upanisádák elragadtatott istenszerelméig, valamennyien az ember természetes vallási érzéseiről tanúskodnak.
A bibliai irodalomban a zsoltáros hangján szólal meg legtisztábban, az Istent kereső ember olthatatlan szomjúságával, ez a vox humana:
"Mint szarvasgím a források vizére,
Úgy sóvárog utánad, én Istenem, a lelkem,
Szomjazik lelkem az Isten után,
Az élő Isten, az erős után.
Mikor lehet már elejébe mennem
És arca előtt megjelennem!
Könny a kenyerem éj-nap untalan,
Amikor egyre mondják: Istened merre van?"
/42. zsoltár, Sík Sándor fordítása/
Vissza