Előszó
India - amelyet mind földrajzi-történeti egységet ma szívesen neveznek indiai szubkontinensnek, hogy megkülönböztessék a röviden ugyancsak Indiának nevezett Indiai Köztársaságtól - Dél-Ázsia csaknem európányi félszigete. E hatalmas és változatos felszínű, éghajlatú földrajzi térség az emberré válás korai időszaka óta tanúja a történelem változásainak: 10 millió évvel ezelőtt bölcsőjében ringatta a Ramapithecusnak nevezett emberszerű ősmajmot: a paleolithikum, az őskőkor idején kisebb-nagyobb ősemberi hordák lakták, köztük a madrászi ipar művelői. A neolithikumban, vagyis az újkőkorban jelentek meg az első Indus-völgyi települések, és a Dekkán-fennsík szarvasmarha-tenyésztő népessége ekkor hagyta maga után időről időre felégetett istállótrágyahalmait. A kőrézkor, a khalkolithikum az Indus folyam síkságára és peremterületeire egy, a kortárs mezopotámiai és egyiptomi civilizációkkal egyenrangú városi civilizáció felvirágzását hozta.
Az i. e. 2. évezred nagy változások kora itt is. Észak-nyugat felől új törzsek települnek Észak-Indiába, az árják, s ezzel kezdetét veszi egy hosszú asszimilációs folyamat, amelynek eredményeként megszületik mindaz, amit az utókor, etnikai hátterétől függetlenül, indiainak, indusnak nevez. A történelem színpadán újra meg újra hódítók jelennek meg, egyikük-másikuk sikerrel von befolyása alá kisebb-nagyobb területeket, mint az Akhaimenidák, miközben maguk az indiai államok is folyton változnak, alakulnak. Némelyek nyomát az indiai emlékezet homokja mihamar elfedi, mint Nagy Sándorét, mások a nagy "indiai egészbe" illeszkedve integrálódnak, mint a sakák, kusánok, fehér húnok. Óriási és virágzó birodalmak születnek (például a Maurjáké, a Guptáké), hogy kicsiny, egymással vetélkedő, a széthúzástól gyengülő államoknak adják át helyüket, de csakhamar ismét külső hódítók (arabok, törökök) jelennek meg, akik fokozatosan egy újabb nagybirodalmat, a Mughalokét hozzák létre. Még áll a Mughal Birodalom, noha belső ellentmondások feszítgetik, amikor az India az európai érdeklődés homlokterébe kerül: elsősorban portugálok, franciák és angolok vetélkednek a gyarmati uralom megszerzéséért - a végső győzelem a brit koronáké. A 19. század India-szerte antikolonialista megmozdulásokat készít elő; Mahátmá Gándhí vezetésével, példátlan küzdelemben nyeri el függetlenségét India. A függetlenségért azonban nagy árat fizet: vallási alapon több államra tagolják, s ezzel hosszú időn át fennálló feszültséggócok keletkeznek, amelyek megszüntetése ma is tényleges feladata, mert az egész szubkontinens békés és eredményes gazdasági-társadalmi fejlődésének ez a záloga.
Vissza