Előszó
A társadalomtudományok kutatóinak izgalmas témát nyújt az egymástól eltérő kultúrák találkozásának, összefonódásának, a kulturális változásoknak a vizsgálata. Idegen kulturális hatásoktól egyetlen...
Tovább
Előszó
A társadalomtudományok kutatóinak izgalmas témát nyújt az egymástól eltérő kultúrák találkozásának, összefonódásának, a kulturális változásoknak a vizsgálata. Idegen kulturális hatásoktól egyetlen nép sem mentes, hiszen a szomszédos, tartósan érintkező kultúrák kölcsönhatása szükségszerű. A kérdés azonban bonyolultabb azoknak a népeknek az esetében, amelyeknél a kultúrák találkozása nem békés úton történt, s a függőségi viszony a kultúrák összeütközéséhez vezetett, ami kultúravesztéssel, mélyreható átalakulással járt együtt. Világszerte számos példát sorolhatnánk Európában, Ázsiában, Amerikában.
Kuba esetében sajátos helyzet alakult ki: a spanyol gyarmatosítók megjelenése után az őshonos indián törzsek rövid idő alatt szinte teljesen kihaltak, helyükbe afrikai rabszolgákat szállítottak, akikkel törzsi vallásuk is elkerült az Újvilágba. A rabszolgák társadalmi-gazdasági függősége, az afrikai törzsi kultuszok és a katolikus vallás találkozása nem az alárendelt, kiszolgáltatott etnikum kultúrájának teljes pusztulását eredményezte, hanem - a szinkretizmusnak köszönhetően - kialakult egyfajta sajátos párhuzamosság.
A törzsi vallások őshazájukban sem voltak egységesek. A helyi változatok együttesen mégis egy rendszerbe foglalhatók, amelyből egy jól körvonalazott panteon és szellemhierarchia rajzolódott ki. Az Újvilágban is kialakultak helyi változatok, ezek azonban nem térnek el lényegesen egymástól.
Monografikus jellegű munkám a rabszolga-kereskedelem révén Kubába hurcolt nyugat-afrikai jorubák vallási kultuszának szinkretikus változásáról és a 20. század végén fellelhető formájáról kíván széles körű képet felvázolni. Leírásaim az 1971 és 1995 között Havannában és környékén végzett terepmunkáim anyagának feldolgozása.
Köszönettel tartozom azoknak a kubai barátaimnak, vallási közösségem tagjainak, akik útjaim alkalmával lehetővé tették számomra, hogy e csodálatosan gazdag kulturális hagyatékból merítsek keveset. Köszönöm - mo dupé!
Vissza