Istenek és ösztönök
A lélek és a vér regénye
Szerző
Budapest
Kiadó: | Pantheon Kiadó |
Kiadás helye: | Budapest |
Kiadás éve: | |
Kötés típusa: |
Vászon
|
Oldalszám: | 287
oldal
|
Sorozatcím: | Új magyar regény |
Kötetszám: | |
Nyelv: | Magyar
|
Méret: |
18 cm x 13 cm
|
ISBN: | |
Megjegyzés:
|
Nyomtatta a Globus, Budapest.
|
Értesítőt kérek a kiadóról
Értesítőt kérek a sorozatról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Előszó
Részlet a kötetből:
A tetszhalott
A csengő felsikoltott. Ideget tépő, éles berregéssel. Olyan volt, mint a gúnyos kacagás vagy a sípoló vészjel.
Most... Most valami megkezdődött... Meg...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
A tetszhalott
A csengő felsikoltott. Ideget tépő, éles berregéssel. Olyan volt, mint a gúnyos kacagás vagy a sípoló vészjel.
Most... Most valami megkezdődött... Meg kellene fordulni, el kellene szaladni a küszöbről, mielőtt kinyílik az a csapdaként fenyegető ajtó. Gyáván meghátrálni. Visszabújni az ismeretlenség, a nyomor süppedő, eltakaró iszapjába... Elmenekülni az elől a szorongató rettenet elől, amely a csengő sivításában megkezdődött. Mert a tompán derengő ajtó mögött valami megindul... Megnevezhetetlen borzalom leselkedik a homályban.
... Mi az?... Mi az?... Micsoda eszelős kényszerképzetek ezek? Már megint az akaratbénító ijedtség? Az erőt lebéklyózó szorítás? A névtelen félelem? A semmitől való vacogás? A szorongás utána lopódzott a múltból, a félig lerázott rossz sötétségéből? Felsompolygott mögötte a márványos bérpalotába, utána osont a vasrács mentén a szőnyeges lépcsőn? Most összemarkolja a szívét. Hogy ne tudjon felemelkedni, hogy visszazuhanjon a posványba.
Most... Most, amikor már elindult. Amikor már elérkezett a küszöbre. A bezárt ajtóhoz, amely mögött a professzor várja.
Vissza
Fülszöveg
Részlet a könyvből: A csengő felsikoltott. Idegen tépő, éles berregéssel. Olyan volt, mint a gúnyos kacagás vagy a sipoló vészjel.
Most....Most valami megkezdődött... Meg kellene fordulni, el kellene szaladni a küszöbről, mielőtt kinyílik az a csapdaként fenyegető ajtó. Gyáván meghátrálni. Visszabújni az ismeretlenség, a nyomor süppedő, eltakaró iszapjába... Elmenekülni az elől a szorongató rettenet elől,amely a csengő sivításában megkezdődött. Mert a tompán derengő ajtó mögött valami megindul.. Megnevezhetetlen borzalom leselkedik a homályban.
...Mi az? ... Mi az? ... Micsoda eszelős kényszerképzetek ezek? Már megint az akaratbénító ijedtség? az erőt lebéklyózó szorítás? A névtelen félelem? A semmitől való vacogás? A szorongás utána lopódzott a multból, a félig lerázott rossz sötétségéből? felsompolygott mögötte a márványos bérpalotába, utána osont a vasrács mentél a szőnyeges lépcsőn? Most összemarkolja a szívé. Hogy ne tudjon felemelkedni, hogy visszazuhanjon a posványba. Most...
Tovább
Fülszöveg
Részlet a könyvből: A csengő felsikoltott. Idegen tépő, éles berregéssel. Olyan volt, mint a gúnyos kacagás vagy a sipoló vészjel.
Most....Most valami megkezdődött... Meg kellene fordulni, el kellene szaladni a küszöbről, mielőtt kinyílik az a csapdaként fenyegető ajtó. Gyáván meghátrálni. Visszabújni az ismeretlenség, a nyomor süppedő, eltakaró iszapjába... Elmenekülni az elől a szorongató rettenet elől,amely a csengő sivításában megkezdődött. Mert a tompán derengő ajtó mögött valami megindul.. Megnevezhetetlen borzalom leselkedik a homályban.
...Mi az? ... Mi az? ... Micsoda eszelős kényszerképzetek ezek? Már megint az akaratbénító ijedtség? az erőt lebéklyózó szorítás? A névtelen félelem? A semmitől való vacogás? A szorongás utána lopódzott a multból, a félig lerázott rossz sötétségéből? felsompolygott mögötte a márványos bérpalotába, utána osont a vasrács mentél a szőnyeges lépcsőn? Most összemarkolja a szívé. Hogy ne tudjon felemelkedni, hogy visszazuhanjon a posványba. Most ... Most.... amikor már elindult. Amikor már elérkezett a küszöbre. A bezárt ajtóhoz, amely mögött a professzor várja.
Igen, most kezdődik valami.. most kezdődik. Az első elismerés, a végre méltányolt munka sikere. Észrevették. Tudják, hogy van, tudják az értékét. Várnak tőle valamit. Most felfelé törtet végre. ki.. Ki a rosszagú mocsárból. A professzor! ... A professzor várja... No mi lesz már? miért nem nyitják ki azt az ajtót? A professzor .. .Még egyszer csengetni kellene. Talán nem hallották. Pedig hogy süvöltött az a csengő. No még egyszer.....
Vissza