Isten vésője alatt

Előszó

Részlet a könyvből:
„Ki hitte volna! Ilyen szerencse sem jut minden diáknak osztályrészül!" - gondolja a bonni egyetem ifjú hallgatója, miközben elégedett mosollyal szemléli az asztalán fekvő írást. Lélekben újra átéli a „görbékről" kiírt matematikai pályázat egész nagyszerű élményét. Eleinte kegyetlenül nehéznek látszott! Hányszor barangolt gondolkozva, töprengve a botanikus-kertben és a Poppelsdorfer-allée fasorai között! Máskor meg átrohant a Rajna-hídon Beuel felé. Rendszerint hatalmas léptekkel iramodott neki, majd meg hirtelen megállt, hogy mint valami önmagába feledkezett álmodozó bámuljon a Rajna tovasikló hullámai után. Újjával egyre görbéket rajzolt a levegőbe. Ha valahol betűket vagy számokat pillantott meg, azok azonnal összekeveredtek elméjében s belőlük mindig ugyanaz a képlet alakult ki: p q r - a s3. Éjtszakánkint álmában az "a" állandó tag küszködött az "x y" elsőfokú függvényeivel: "p q r" és "s"-sel.
Az is megtörtént, hogy Arnold félnapokat is elüldögélt Altenburg sörfőzőnél bérelt szobácskájában a Hundsgasse-ban, és egyre a rejtélyes görbéken törte a fejét. Közben félig öntudatlanul, megszokásból, de félig-meddig tudatosan is, bal halántékára hulló hajfürtjeit huzigálta; mert végre is, az ember nem tudhatja, hátha beválik, amivel annak idején Gaesdonk-beli társai évődtek vele: „Meglátjátok: Nölleken már megint a haja csücskéből csavarja ki a megoldást!" Vissza