Isten terve

Előszó

Stewart professzort nemrég megkérdezték, hogy véleménye szerint mi legyen a keresztyén igehirdetés főtémája a következő tiz évben. Habozás nélkül igy felelt: "Az utolsó idők." Sok teológus vélekedik igy, bárnem mindegyikük érti ugyanazt az "eschaton" /utolsó/ szó alatt. Az 1955 évi, Evanstonban tartott világkonferencia óta a protestáns teológia érdeklődése mindinkább e téma felé fordult, habár megállapithatóan a teológusok közül csak nagyon kevesen tulajdonitanak döntő jelentőséget annak a tanitásnak, hogy Krisztus visszajön az Ő Gyülekezetéért. Ennek ellenére helyes az, amit Dr. Carl F. H. Henry mond: "A jövő reménye olyan nagy jelentőségü lett az emberi élet számára, hogy olyanok is, akik a keresztény kijelentésről semmit sem tudnak, egy szebb jövő reménységéről álmodoznak. A természettudományra alapozott ideológiában való hit nyugaton és egy jövendő világ eszményképe keleten, amelyet megfosztottak miden természetfeletti vonásától és kizárólag természeti erők munkájától várnak, egyaránt egy olyan földi paradicsomot helyez a modern ember szemei elé, ahol anyagi jólét és külső biztonság veszi majd körül. Az emberiség fennmaradásának biztos reménységét azokra az erőkre alapozzák, amelyeket a természetben és a történelemben vélnek felfedezni. De emellett az emberben levő képességekkel is számolnak és abban bizakodnak, hogy ezeket az erőket a jövő szolgálatába állitják. Ez jó lehetőséget ad nekünk arra, hogy a Biblia kijelentéseit az utolsó dolgok felől ujra világosságra hozzuk és hirdessük".
Az a bizonytalanság,amely az emberek lelkét nyugtalanitja, amikor a világ jövőjére gondolnak, még jobban sürget arra, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozzunk. Egy atomháboru lehetősége - amire mindig számitani kell -, a félelmetes uj termonukleáris felfedezések, a világ népei között fennálló állandó feszültség, a nemzetközi kapcsolatokra nehezedő állandó nyomás - mindezek alkalmat szolgáltatnak arra, hogy a jelen dolgain tul, a jövőbe tekintsünk. Azok az utopista várakozások és reménységek, amelyek az utolsó háboru végén támadtak fel bennünk, már csirájukban meghiusultak. Ha e földi élet végeztével minden megszünik, akkor valóban nagyon kilátástalan a jövőnk. Kell ezen tul lenni valaminek. Jelen életünk nem a mult fényérből nyer ujabb erét, hanem a jövő reménységből. Vissza