Isten tenyerén

Fülszöveg

Az 1848/49-es szabadságharc után, az 50-es években járunk. Hőseink, akik részt vettek a fegyveres harcban, már letöltötték büntetésüket. Mivel egyik társukat kiszabadítják a kényszer sorozottak közül, ismét üldözöttekké válnak.
Amerikába akarnak eljutni. Úgy hírlik, ha a magyarok segítik az ottani harcokat, a nagy Amerika segít.
A két főhős, az üldözők vezére és az üldözötteké: testvérek. Az egyikük, Petár a szabadságharc katonájaként a Törvény ellen törő, a másik testvér, Kristóf, a Rendet védelmezte. Az egyik mellett a nép, az egyszerű emberek,a születő dalok, a legendák ereje, a másik mellett a Hatalom, a Törvény, a fegyverek.
Az elkötelezett ember szükségképpen magányos. Üldöző és üldözött ilyenformán egyek. Az egyiknek a bujkálás, a magányosság faeloldhatatlansága, a meggyőződés a hajtóerő, a másiknál a kötelesség parancsa.
Így jutnak el külön-külön, ahhoz a paphoz is, aki keresztelte őket. Itt a paplakban vetődnek fel az alapkérdések. Mi a fontosabb? Az ország függetlensége, a nemzet szabadsága, vagy az éppen érvényes törvények betartása. Nemzetet, vagy államot kell-e építeni?

A regény nem tehet igazságot, kérdéseket tehet fel. Megválaszolásuk tanulságai máig hatóak. Ezeket a kérdéseket nem válaszolhatja meg a hivatalos történetírás. Jóllehet, a könyv elolvasása után, az olvasó megteszi. Ha megtette, kérem nézze meg mégegyszer a borítón lévő képet. Az egymással szembe forduló két félarcot.
Aztán a többit is. Lesz mit felfedezni. Vissza