Isten nevei a Szentírásban

Előszó

Részlet:
"Isten nevei
Mindaz, amit Istenről tudnunk kell, a Bibliában jelentett ki számunkra. Így az ószövetségi írásokban Isten magát nevei, cselekedetei és a lényéről szőlő ihletett kinyilatkoztatásokban, tanúságokban jelentette ki nekünk. Ez a kinyilatkoztatás fokozatosan megy végbe és egyre inkább érthető lesz. Ez nem csupán Isten személyiségére, jellemére és tulajdonságaira vonatkozik, hanem a kijelentés minden egyes részletére is. Ez az isteni módszer kivétel nélkül e szabály szerint történik: "...először füvet, azután kalászt, azután teljes szemet a kalászban" (Márk 4, 28).
Így tudósít bennünket a Biblia a világ teremtéséről és arról, hogy Isten hogyan jelentette ki isteni erejét az embereknek más hatalmas tetteibe. Ő élő, erős Isten (Róma 1, 19-20). Azután megtudjuk, hogyan beszélt Isten Mózessel szemtől-szembe (4. Móz. 12, 8). A próféták is így hallották Isten szavát (Ézs. 6, 8) éspedig olyan érthetően, hogy újra meg újra teljes bizonyossággal léphettek fel és vallhatták: "Így szól az Úr!" És amit hallottak, az nemcsak igehirdetésük tárgya volt, hanem isteni üzenet, amelyet írásban az utókornak is átadtak.
De még egy harmadik módon is közölte magát Isten az atyákkal és a prófétákkal az Ószövetségben: kijelentette nekik az Ő szent neveit. Ezekben a nevekben Isten feltárta azt, amit Ő önmagáról tudtul akar nekünk adni. Mert ezek a nevek nem önkényesen választott nevek, mint azok, amelyeket emberek egymásnak adnak, hanem súlyos tartalmú, mély értelmű szavak. Bizony elmondhatjuk: Isten neve "csodálatos" (Bírák 13, 18; Ézs. 9, 5)." Vissza