Előszó
Részlet:
"Olvassuk el az 1 Királyok 13,1-10 verseit: «De amikor Jeroboám az oltárnál állott és tömjénezett, Júdásból Isten embere érkezett Bételbe az Úr parancsára, és ezt hirdette az Úr parancsára az oltárnál: Oltár! Oltár! Így szól az Úr: Egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégeti rajtad! Még azon a napon csodát is tett, és ezt mondta: Ez a csoda annak a bizonyítéka, hogy az Úr szólott: Íme, ez az oltár meghasad és kiömlik a rajta levő hamu. Amikor a király meghallotta Isten emberének a beszédét, amelyet a bételi oltárról hirdetett, kinyújtotta a kezét Jeroboám az oltár mellől, és ezt mondta: Fogjátok el őt! De megbénult a keze, amelyet kinyújtott felé, és nem tudta azt visszahúzni. Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az oltárról. Ez volt az a csoda, amelyet az Isten embere tett az Úr parancsára. Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta az Isten emberének: Engeszteld ki Istenedet, az Urat, és imádkozzál értem, hogy visszahúzhassam a kezem! És Isten embere kiengesztelte az Urat, a király pedig vissza tudta húzni a kezét, és olyan lett, mint azelőtt volt. Azután a király így szólt az Isten emberéhez: Jöjj velem haza, egyél valamit, és ajándékot adok neked. De Isten embere ezt mondta a királynak: Ha a palotád felét nekem adod, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet. Mert ilyen parancsot adott nekem az Úr: Ne egyél kenyeret, ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél! Ezért más úton távozott el; nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett.»
Számomra ez az Ószövetség egyik legérdekesebb fejezete. Csak tíz versig jutottunk, de a történet még folytatódik. Érdekes, hogy ez a fejezet egy férfi egyetlenegy napjáról szól. Ez az egy nap egy olyan embernek az életéből való, akinek még a neve sincs megemlítve, egyszerűen csak Isten emberének mutatja be a Biblia. A szokatlan az, hogy a Királyok könyvében egy teljes fejezet található, amely egyetlenegy embere egyetlenegy napjával foglalkozik. Például az ezt követő 14. fejezet egyetlen királynak több évtizedéről tudósít. De hogyha itt egyetlenegy fejezetben egyetlenegy ember egyetlenegy napjával foglalkozik a Szentírás, akkor ezzel bizonyára nagyon fontos mondanivalót akar közölni. Ebben a fejezetben két embernek van igen jelentős szerepe, mindkettőt prófétának nevezi a Szentírás. A főszereplő az, akit Isten emberének nevez, emellett a 11. verstől kezdve egy úgynevezett öreg prófétáról, mint mellékszereplőről beszél.
Vissza