Isten malmai

Előszó

Részlet a könyvből:
A XIII. SZÁZAD elején egy francia kóborlovag, névszerint pedig Jaqves de Monpensier Lorraine úr holmi vitézi tettekért hét falura szóló birtoklási és pallosjogot kapott a magyar királytól. Ami azt jelenti, hogy ezen időtől kezdve a francia lovagé volt a hét magyar falu jobbágyának minden öröme, verejtéke, kínja. A Monpensier úr birtoka a Berettyó középső folyása mentén volt. A falvak neveit egynek a kivételével mára csak a puszta neveik őrzik, a tatár és török betörések, megszállások kiseperték a parasztot belőlük. Egy falu virágzik még, de ez aztán virágzik, csakugyan. Ez az egy éli a többiek életét. Nyésta. Van körülbelül kétezerötszáz lakosa, egy temploma, öt kocsmája, gyógyszertára, orvosi lakása, kisdedóvodája, központi iskolája és végül, az alakulások sorrendjében, baptista imaháza.
Ősidők óta a földesúri család székhelye volt Nyésta, így aztán érthető, ha a csendőrség is itt vert tanyát.
A néptelen falvak helyén tisztilakások, béresházak, istállók, csőszházak épültek, birodalom volt ez, ha kicsi is. Mindössze talán tíz, vagy tizenkétezer hold.
Jaqves de Lorraine úrnak egy kései utóda, bizonyos Gibert nevezetű úr Leopold császárral összeveszett, mivel a császár legkisebbik öccsének, Gézának, holmi kuruckodásért lenyakaztatta a fejét. Nem árthatott másként a császárnak, hát mérgében megmagyarosította a nevét. Réthyre. Nagyréti és Rételeji Réthy Györgyre. Ezen időtől kezdve aztán egészen a XIX. század közepéig ezen a néven virágzott a család. De ekkor aztán végképpen elvirágzott. Elég volt egy szuszra. Ez pedig úgy történt, hogy férfi híján egy leány örökölte a birtokot. Ágnes. Réthy Ágnes. Ami meg is járt volna már, de ez meg nem ment férjhez soha. Magvaszakadt benne a famíliának. Vissza