Isten konditerme

Fülszöveg

Ha egy könyv úgy kezdődik, hogy „Isten feküdt az üvegablakos koporsóban", miközben „homlokán feltündökölt a jegy", mint Kosztolányi versében, akkor már sejthetjük, hogy itt a legsúlyosabb dolgok is mélységes iróniával lesznek megjelenítve. De úgy, hogy aki itt beszél, az irodalmunk és Bibliánk (vagyis a legfontosabb szövegeink) darabjaival is folyamatos párbeszédben áll.
Mit tagadjuk, nem csekély a baj - például hogy ép legyen a lélek, az mintha már nem is számítana, „lelkigyakorlatok helyett jöjjön el a fitnessgyakorlatok országa". Ám amikor Isten azt üzeni, hogy ha „megcselekedtétek eggyel", akkor azt „énvelem cselekedtétek meg" — ez bizony azt jelenti, hogy itt Ővele magával is megtörténik a gyalázat. Hát akkor mégis hogy előzhetné meg mindezt a gyarló ember?
Ambrus Judit egyetlen prózai művé szőtt novellaciklusában Istent olykor meglepő, olykor egészen ismerős, ám igencsak emberpróbáló helyzetekbe veti, hogy ily módon létkérdéseket és egyéb gyarlóságokat feszegessen. Mindezt... Tovább

Fülszöveg

Ha egy könyv úgy kezdődik, hogy „Isten feküdt az üvegablakos koporsóban", miközben „homlokán feltündökölt a jegy", mint Kosztolányi versében, akkor már sejthetjük, hogy itt a legsúlyosabb dolgok is mélységes iróniával lesznek megjelenítve. De úgy, hogy aki itt beszél, az irodalmunk és Bibliánk (vagyis a legfontosabb szövegeink) darabjaival is folyamatos párbeszédben áll.
Mit tagadjuk, nem csekély a baj - például hogy ép legyen a lélek, az mintha már nem is számítana, „lelkigyakorlatok helyett jöjjön el a fitnessgyakorlatok országa". Ám amikor Isten azt üzeni, hogy ha „megcselekedtétek eggyel", akkor azt „énvelem cselekedtétek meg" — ez bizony azt jelenti, hogy itt Ővele magával is megtörténik a gyalázat. Hát akkor mégis hogy előzhetné meg mindezt a gyarló ember?
Ambrus Judit egyetlen prózai művé szőtt novellaciklusában Istent olykor meglepő, olykor egészen ismerős, ám igencsak emberpróbáló helyzetekbe veti, hogy ily módon létkérdéseket és egyéb gyarlóságokat feszegessen. Mindezt pedig a maga termékeny blaszfémiájának azon a fölszabadítóan szívderítő, finom humorú nyelvén műveli, amelyet azonban érdemes jól érteni és nagyon is komolyan venni.
Závada Pál
Istenvárás? Istenvádlás? Hívő hitetlenség? Hódolat a magyar költészet nagysága előtt? A kötet huszonegy novellán keresztül emeli égbe (a szó konkrét és átvitt jelentésében is) a magyar költészeti hagyományt, ugyanakkor a könyv történetei a maguk tragikumával tragizálják is a magyar poézis ama tarkabarkaságát, melyet máskor erős iróniával, szarkazmussal kezelnek.
Margócsy István
Én mondtam.
Gács Anna
A könyv a jogegyenlőséget hirdeti, melyet a maga teljességében valóban akkor érhetünk el, ha Isten és ember a jog (és minden más) asztalánál (székénél stb.) egyformán foglal helyet.
Kőszeg Ferenc
Vigyázat, kedves Olvasó! A borító valós, de nyomokban kevert és fiktív állításokat is tartalmazhat a kötetről. Vissza