Előszó
Részlet az Isten kertje című kötetből:
"Kis pavillon áll a kórház udvarán, melyet egész csalán-, bojtorján- és vad kendererdő vesz körül. A teteje rozsdás bádoggal van fedve, kéménye félig bedőlt, a lépcsőfokok teljesen kitaposva és fűbenőttek, a vakolatnak pedig alig a nyoma látszik. A pavillon homlokzatával a kórházra néz, hátoldala, a mező felé fordul, amit csak egy szürke sövény választ el a pavillontól. A sövény peremén szöges drót van kifeszítve, mely a sövénynek, sőt magának a pavillonnak is sajátságos siralmas, nyomorúságos szint kölcsönöz. Csak a kórházak és a fogházak ilyenek nálunk!
Ha nem félünk a csalán-csípéstől, keskeny úton haladva a pavillonhoz érünk és meggyőződhetünk a pavillonban folyó életről. Amint kinyitottuk az első ajtót, a tornáczra érünk. Egész hegymagasságban van mindenféle kórházhoz tartozó, zsibáru felhalmozva. Matraczok, régi elrongyolódott háló-kabátok, nadrágok, kék csíkos ingek, elnyűtt, elhordott lábbelik - és e sok rakásra halmozott, gyürött, kuszált rongy rothadt, romlott bűzt terjeszt maga körül."
Részlet az Egy kényes történet című kötetből:
"Egy gyönyörű, tiszta, téli éjszakán, körülbelül éjfél tájt, három magasrangú úriember ült együtt a pétervári oldal egyik előkelő házában s szellemes vitát folytattak egy igen érdekes tárgy fölött.
Történetünk annak az emlékezetes kornak elején játszik, amely a mi drága hazánk újjászületésének kora. Milyen ellenállhatatlan erővel s milyen megható naivsággal nyilvánult meg ez az újjászületés, amely a nemzet legnemesebb fiainak szivét új reményekkel s ideálokkal töltötte el.
A férfiak, akik a kerek kis asztal körül ülve, mindhárman ezredesi rangot viseltek.
A pezsgő jéggel töltött ezüst tartóban állt az asztalon. A ház fölszentelését ünnepelték, a melyet a ház tulajdonosi, Nikiforowits Nikiforow titkos tanácsos, egy hatvanöt éves agglegény, rövid ideje vásárolt.
Vissza