Előszó
Azt az örvendetes és megtisztelő feladatot kaptam, az általam nagyon szeretett iskolától, a Debreceni Református Theologiai Akadémia utódjától, a Hittudományi Egyetemtől, hogy állítsak össze több,...
Tovább
Előszó
Azt az örvendetes és megtisztelő feladatot kaptam, az általam nagyon szeretett iskolától, a Debreceni Református Theologiai Akadémia utódjától, a Hittudományi Egyetemtől, hogy állítsak össze több, mint ötven esztendőt átfogó prédikátori szolgálatomból egy egyházi évre valót. Alapos vizsgálódás után rájöttem arra, ezt így lehetetlen megcsinálni. Túlságosan nagy anyagból kellene válogatni, és az nem lenne reprezentatív. Éppen azért úgy döntöttem, hogy a szentendrei gyülekezetben eltöltött szolgálati időmből gyűjtök ki egy egyházi évre való prédikációt. Ezek példái lehetnek annak, hogy hogyan prédikált egy átlagos lelkész a XX. század ötvenes - hatvanas éveiben.
Fontos kontextus, hogy 1956 előtt - különösen 1952-54 táján - a sajtó, a mozik, a rádió tele voltak kemény, durva, vallásellenes propagandával: a Biblia lekicsinylésével; a teremtéstörténet naiv mesének nevezésével, stb. A munkahelyeken minden reggel „Szabad Nép félóra" címmel ateista „áhítatokban", elmélkedésekben, tanításokban részesedtek a dolgozók. A forradalmat követő kemény katonai diktatúra feloldódásával ezek a vallásellenes, durva támadások megváltoztak. Sokkal eredményesebb módszereket alkalmaztak az emberek egyháztól való elidegenítésére. Csak menjenek az öregasszonyok, de érett korban lévő embereknek erre nincs ideje. A kontextust - tehát az eseményeket, melyek között prédikálunk - mindig figyelembe kell venni.
Karl Barth tanította: minden reggel olvassátok a Bibliát, és az olvasottakat azonnal viszonyítsátok a napok eseményeihez, melyeket a sajtóból és ismeretségi körötökből ismerhettek meg. Nem szabad kiszakadni a környezetből! Nincs gettó egzisztencia!
Szentendrén minden héten három prédikációs istentisztelet volt, kivéve azt a nyolc hetet, amikor egész héten minden este prédikáltunk. Hála Istennek, nemcsak öregasszonyok jöttek. Magam voltam, de néha jöhettek vendég prédikátorok. Így Molnár Miklós 1956 nyarán. A textusok között mindig foglalkoztunk a Kalauz szerinti napi igékkel. Abban az időben az ébredés hatására lett a magyar református nép - a XIX. századi elhajlás után - újra bibliaolvasó néppé. Ne felejtsük el, ez a szovjet uralom alatt történt!
Vissza