Isten hűbérese

Előszó

Részlet a kötetből:

"A hart-i templom egész éven át elhagyottan és lezárva áll egy terebélyes hársfa és egy hajdanta messzi földön híres, búcsúsoknak épült vendégfogadó mellett. Május utolsó napjaiban feltárulnak a templom kapui, elérkezik a templom «nagy» napja. Az Inn-vidék minden zugából özönlenek a búcsújárók, parasztgazdák és az asszonyaik, kocsin, lovon, sőt a nemrégiben szerzett újmódi alkalmatosságokon, motorkerékpáron és automobilon is.
A templom oltárán Szűz Mária áll. Lába mintha táncolna a csillagokkal telehintett földgömbön, csak egy ujjal érinti a gömböt, az Örökkévaló fuvallata emeli magasba a diadalmas asszonyt. A nép «táncoló madonnának» nevezi, oly bájosan szárnyaló, földi súly nélkül való, s mintha kertek illatával és a nyár fűszeres lehelletével eltelve venne búcsút a földtől. A búcsújárók és zarándoklók minden sóhaja, baja, gondja szertefoszlik a megkoronázott, bíborpalástos mennyei Szűz orcájának sugárzásában.
E földöntúli jelenséget két szent őrzi az oltáron: Szent Notburga és Vendelin, a szent pásztor. Notburga ama jámbor parasztlány, ki egykor - menekülni akarván a nagyon is kemény hűbérmunka igájából - felröpítette «az égbe» sarlóját, - és ez a sarló, a legenda szerint, csodálatos módon nem hullott vissza a földre, megállt a levegőben, mintha fennakadt volna egy láthatatlan aranyszögön. Vendelin, a pásztor, pedig az istállók patrónusa. Egykor sokféle kórt és dögvészt tudott gyógyítani, puszta neve még ma is elűzi az istállók rémét." Vissza