Isten hóna alatt

Előszó

Nem hiszem, hogy volna, aki kétségbe vonná: Felső-Magyarország irodalmi képét a mi nyelvünkön a leggazdagabban Mikszáth Kálmán festette meg. Azét a Felföldét, amely romantikus hegyvidékével, középkori váraival és szabadságküzdelmek emlékeivel volt jelen a magyar képzeletben. Az egykori Magyar Királyságnak azt az északi vidékét, ahol a lakosság többségének szlovák volt az anyanyelve. Ahová a török időkben visszaszorult a magyar államiság, és ahol a XVI-XVII. században kialakult a hungarus patriotizmus jelensége, a közös hazát vállaló azonosság-tudat - függetlenül anyanyelvtől, származástól. Szlovákok, magyarok, németek - kisebb számban lengyelek és ruszinok is - éltek itt együtt, sajátos kulturális közeget alkotván.
Az író szlovák témájú elbeszéléseiből adunk közre egy válogatást, mégpedig a maga nemében egyedülálló gyűjteményt. Hiszen, ha nem számítjuk a Tót atyafiakat, ilyen szempontú válogatás nem készült novelláiból. Pedig Mikszáth műveiben igen gyakori szereplők a szlovákok. A felületes olvasói emlékezetben gyakran csak annyi rögződik - s mintha ezt emlegetnék a magyar irodalomtörténészek is -, hogy írónk tótjai a társadalom lenti rétegeiből valók, parasztok, inasok és szolgálók. Pedig felidézvén regényeinek és elbeszéléseinek szlovák világát, hallatlanul gazdag panorámán tekinthetünk végig. A korabeli Felső-Magyarország szlovák társadalmának szinte minden rétegét megismerhetjük műveiből. Hegyek között megbúvó kis falvak lakóit, ügyefogyott és minden hájjal megkent parasztokat, kisvárosi mesterembereket, evangélikus és katolikus papokat, tehetős polgárokat, hétszilvafás nemeseket, betyárokat és földbirtokosokat. Vissza