Isten és ember titka (dedikált példány)

Fülszöveg

A XX. században már csak a nem magától értetődő Istenbe vetett hit hiteles. Akinek a hitetlenség kritikáját a hite nem állja ki, az nem valóságosan hívő, hanem egy kiskorú hitben leledzik, amelyet a szüleitől örökölt, amelyet másoknak a szavára elhitt, de ő csak egy elhívően hiszékeny ember, nem pedig a saját hitetlenségét a megtérés tusakodásában legyőző ember, aki éppúgy ismeri a hitetlenséget hitetlen korából, mint ahogyan a hitetlen abban most is benne van és ahogyan ismeri a hitet a megtérésének a tusakodása utáni életgyakorlatából. Ebből a szempontból tökéletesen egyetértek a XX. század egyik legnagyobb teológusával, a mártírhalált halt Bonhoefferrel, hogy ő mindig sokkal szívesebben beszélget hitetlen és vallástalan emberekkel őszintén a hitről, mint hívőkkel és vallásosakkal, akiknek a számára már egyfajta megszokás lett a hit. Ugyanis ha a hitetlen és a vallástalan hajlandó beszélni a hitnek és a vallásnak a kérdéseiről, akkor őbenne feltétlen nyitottság van és nincs érdekesebb dolog, mint egy hitetlen, vallástalan embernek megtudni azt, hogy egy igazán hívő és vallásos hogyan jutott hitre, hogyan tud hinni és hogyan tud így élni. Egy igazán hívőnek és vallásosnak pedig nincs semmi érdekesebb, mint egy igazán hitetlennek és egy igazán vallástalannak elmondani azt, hogy mit jelent számára a hit és mit jelentene annak a számára, akinek beszél. A vallásos pedig és a hívő, aki mindezt már megszokta és a nyilván nem heves és nem reális megtérését elfelejtette, lekezeli a hit és hitetlenség határvonalának a kérdéseit, lekezeli a hinni nem tudás élet-halál problémáit, lekezeli a kísértéseknek a roppant éleselméjűségét.
Az igazi hit embere az igazi hitetlenség emberével a legvalóságosabb dialógust tudja folytatni, mert tulajdonképpen önmagával is dialógust folytat, egykori hitetlenségét látja még jobban kibontakozni. Látja, hogyha ő hitetlen maradt volna, akkor milyen egzisztenciális problémái, kérdései lennének most, vagy pedig azt mondja, hogy itt engem a rosszul felfogott hitem vitt egy rövidzárlatba és itt ez a hitetlen ember jobban megőrizte az elfogulatlan hitnek a pozícióit, mint én, és abból én tanulhatok. Ugyanakkor amikor a hitetlen mondja azt, hogy meggyőzni ugyan a hitedről nem tudnál, de most már értem, hogy te hogyan hiszel és irigyellek, hogy ebben a harmóniában tudsz élni, mert a hitnek a szép harcát megharcoltad, ahogyan te mondod ezt magadról, akkor azért ő is egy mondhatatlan plusszal lett gazdagabb. Vissza