Isten és az atom

Előszó

Részlet a kötetből:

Isten és az atom.

Az ember természeténél fogva kíváncsi. Mint Helén gyermekei látni akarják „hogyan forognak a kerekek" és már ara őskortól kezdve próbálgatott beletekinteni a természet titkaiba. Az elmúlt években azonban a teleszkóp, a mikroszkóp és a tudományos kutatások más eszközei által olyan mélyre sikerült hatolnia a természet szívébe és olyan felfedezésekre jutnia, amikről azelőtt nem is álmodott. Ez az eredmény óriási mértékben ösztökélte az ember kíváncsi elméjét. A tudományos kutatás manapság példátlan kitartással, türelemmel és sikerrel halad előre. Lássunk néhányat ezek közül. Amikor az ember elkezdte szemlélni a körülötte levő világot, az volt az első általános benyomása, hogy a világban kétféle dolog van: látható és láthatatlan. Látta a köveket, fákat, mindenféle tárgyakat, amelyeket meg is tapinthatott; de nem látta azokat az erőket, amelyek a szellemekben, a növények és állatok növekedésében, anyagában és amik az emberi elmében is megnyilvánultak. Természetes dolog volt annak az elgondolása, hogy vannak szellemek, mint ahogy az embernek is van lelke, amelyek betöltik a földet és az eget és amelyeknek hatalma a felhők kergetésében, a hullámok mozgatásában és az elvetett mag kikeltésében látható. Hogy mennyire elterjedt és erőteljes volt ez az elgondolás, megítélhető az animisztikus vallás különböző formáinak uralmából, amely szerint az lett az ember legfőbb gondja, hogy valamennyire fékezze és megbékítse ezeket a láthatatlan szellemeket. Vissza