Előszó
1914 tavaszának egyik hajnalán Őfelsége, Ausztria császára és Magyarország királya, Mátra nevű rombolója északkeleti irányban hajózott az Adrián, óvatosan kívül maradva az ezernyi sziget pettyezte...
Tovább
Előszó
1914 tavaszának egyik hajnalán Őfelsége, Ausztria császára és Magyarország királya, Mátra nevű rombolója északkeleti irányban hajózott az Adrián, óvatosan kívül maradva az ezernyi sziget pettyezte partközeli sávon. A hajó takarékos, nyugodt menetben szelte a legszebb arcát mutató tenger vizét. A hajócsavarok keltette farhullámok legyezőként terültek szét utána mint hatalmas, eke szántotta barázdák. A dalmát partok sziklái mögül felkelő nap sugarai a szivárvány színeire bomlottak az orrtokérői szétcsapódó vízen, ami olykor-olykor egészen beborította finom permetével az előfedélzetet.
Az Adria nem nagy. Tulajdonképpen még csak nem is különálló tenger, hanem az európai kultúra bölcsőjét ringató Földközi-tenger öble.
A tizenháromezer négyzetkilométernyi vízfelület két félsziget között nyújtózik Északkelet-délnyugat irányban. Sokan esküsznek rá, hogy az Adriánál nincs szebb tenger a Földön. Ez bizony nem csekélység, ha belegondolunk, hogy bolygónk kétharmadát víz borítja. Ennek ellenére nem biztos, hogy túlzás a kijelentés. Tény, hogy vize egyedülállóan kék. Igaz, ennek magyarázata roppant prózai: szokatlanul magas a sótartalma, ezért kevés benne a plankton. Ám a vándort, ha erre téved, hidegen hagyják az ilyen földhözragadt magyarázatok. Helyette gyönyörködik a tenger élményt nyújtó látványában. Mint ahogy tette ezen a hajnalon Petneházy András sorhajóhadnagy, amint a parancsnoki híd korlátjának dőlve fürdette arcát a csípős szélben.
A Mátra a déli Adriáról tartott Polába, a haditengerészet központi kikötőjébe. Az éjféltől négy óráig tartó őrség, amit hagyományosan az elsőtiszt vezetett, lassan a végéhez közeledett. A kormánykerék mögött egy tömött bajuszú, deresedő hajú kormányos altiszt állt. Kissé hátrébb az árnyékba húzódva egy fehér ruhás matróz számlálta a lassan múló perceket.
A köznyelv ezt a szolgálatot nagyon találóan kutyaőrségnek nevezte Ennél jobb jellemzés még nem született, ugyanis ebben az időszakban a legnehezebb ébernek maradni. Ennek ellenére az elsőtiszt szerette. Szerette az éjszaka nyugalmát, amit andalítóvá tett a turbinák monoton zúgása. Szerette a homályba vesző tenger végtelenségét. Szabadnak és erősnek érezte magát: az ő kezében volt ez a csodálatos hajó. Mert a Mátra csodálatos volt. Korszerű, nyílt tengerre való romboló.
Vissza