Isolipan

Előszó

Régi megfigyelés az, hogy a többlet testzsír egészségtelen és kockázatot jelent. Viszonylag új azonban az, hogy az orvostudomány teljes figyelemmel fordul a zsír és annak metabolikus következményei felé. A zsírral és elhízással foglalkozó kutatás robbanásszerű fejlődése részben a klinikumban létrejött fontos áttöréseknek, részben a társadalom számára legköltségesebb betegségek hátterében álló okok kitartó vizsgálatának köszönhető. Ez utóbbi az egészségügyi költségeket meghatározó növekvő gazdasági megszorítások eredménye, amely mind a klinikusok, mind az egészségügyi tervezők figyelmét a kardiovaszkuláris betegségek megelőzése felé fordították.
Széleskörű és hosszútávú epidemiológiai tanulmányok egyértelműen kimutatták, hogy a túlsúly és az elhízás a morbiditás és a mortalitás drámai növekedéséhez vezet. Ugyanakkor a nyugati társadalmakban és a fejlődő világ számos részén az elhízás előfordulása gyorsan növekszik. A klinikai vizsgálatok eredményeiből mind világosabbá válik a mechanizmus, amely révén a többlet testzsír a kardiovaszkuláris kockázat növekedéséhez vezet. A viszcerális zsír kulcsszerepet játszik a túlsúly és az elhízás kihívásával szembenézni. A kezelés hagyományos megközelítésének relatív sikertelensége a rendelkezésre álló kezelési lehetőségek kritikus vizsgálatához vezetett.
A szerotonin re-uptake gátló ISOLIPAN egyre elismertebb terápiás eszközzé válik. Az ISOLIPAN specifikusan azon hipotalamikus központra hat, amely az étvágyat és az ételválasztást ellenőrzi. Ezáltal javítja az együttműködést a fogyókúra során és szignifikánsan fokozza a testsúlyvesztést, a zsírból és szénhidrátból származó energiafelvétel csökkentésével. Ezenkívül az ISOLIPAN szelektíven csökkenti a viszcerális zsírt, amelyről ismert, hogy a kardiovaszkuláris betegségek rizikótényezője, ugyanakkor jótékony hatású az anyagcserére. Vissza