"Ismertem az írók körüli mágneses teret"

Fülszöveg

Legyünk merészek, és jelentsük ki: Püski Sándor a magyar könyves szakma Edisonja. Viharsarki zsellér szülők gyermekeként, Edisonhoz hasonlóan alacsony sorból, csupán „jó esze" révén emelkedett ki a tömkelegből. Békés nagyközség gimnáziumában folytatott tanulmányait száz százalékban az egyház vállalta. Középiskolásként az akkor újdonságnak számító gyorsírást is megtanulta. ínségben élő pesti joghallgatóként „feltalálta", hogyan csinálhat pénzt az egyetemi előadásokon eltöltött időből. Gyorsírással lejegyezte az elhangzottakat, azt az előadókkal letisztázta, sokszorosította és eladta azoknak az egyetemi társainak, akik restek voltak végigülni az előadásokat. Mire jogász doktor lett, felismerte, hogy az „úri Magyarország" hatalmas, alulról jövő nyomás alatt áll. Az avítt feudális rendszer megkövesedett építményét ostromolják. A paraszti tömegek nyomorúságának felszámolása érdekében népi mozgalom alakult ki. A paraszti társadalom csodálatos módon olyan parasztírókat termelt ki magából, mint Veres Péter, Szabó Pál, Erdei Ferenc, Sinka István, Erdélyi József, Tamási Áron, Illyés Gyula, Sértő Kálmán, de más rétegek fiai is beálltak az új Magyarország megálmodói sorába: Németh László, Féja Géza, Kodolányi János, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kovács Imre, Fülep Lajos és mások. Püski Sándor meglátta: elemi szükséglet egy olyan könyvkiadó létrehozása, amely a népi mozgalom szellemi alkotásainak kiadására és terjesztésére „szakosodik". A napnál egyszerűbb módon, 1937-ben, 28 évesen nyitott egy könyvesboltot, majd egy évre rá megindította a Magyar Élet nevű könyvkiadóját. Amitől az óriás kiadóknak (Singer és Wolf, az Athenaeum, a Franklin) égnek állt a hajuk, mármint hogy sikeres remekíróik regényei mellett (Szabó Dezső, Németh László és a többiek) azok társadalmi, politikai témájú tanulmányait is megjelentessék azt Püski kis kötetekben, füzetekben megtette. Ez olyan kulturális innováció volt, amiért akkor legtöbben egy fityinget sem adtak volna. A mi Püski-Edisonunk azonban cirka 30 évesen rájött arra, hogy a könyvet nem megveszik, hanem eladják! Feltalálta - Magyarországon elsőként (saját szavait idézzük) - a „társadalmi úton történő terjesztés-eladást". Az egyetemi szövetségek, középiskolai tanárok, papok, katolikus és református egyletek bevonásával könyvbarát-hálózatot hozott létre, melynek tagjai bizományosi rendszerben a kiadó könyveit terjesztve, végeredményben „ingyen", bizományosi munkájuk által létrehozhatták, gyarapíthatták saját könyvtárukat. Püski egyidejűleg feltalálta a könyvnapok tömegesítését. Volt olyan év, hogy a háborúban álló akkori Magyarország 150 településén állott Püski-könyvsátor! És mindegyikbe elvitte (saját költségén) a népi mozgalom jeles szerzőit dedikálni. Szabó Dezsőtől Veres Péteren és Sinka Istvánon, Szabó Pálon át írók egész regimentje találkozott személyesen (!) az olvasóival. Közben - mai szóval élve - „brandet", vagyis márkát épített a „népi mozgalom" kifejezésből. Egy egész generáció ezen a „branden" nőtt fel. Városon és vidéken is. Ezt a kifejezést: népi mozgalom, ő sulykolta bele az agyakba. Ezzel politikai tettet felvállalva, elkövetve. „Társadalmi könyvárusainak" száma egy év alatt megközelítette a tízezer főt! Ahogy Edison, ő is az alulról jöttek megbabonázott bátorságával vágott neki a világ megváltoztatásának. Gyakran került ő is a szakadék szélére, de innovációs képessége soha nem hagyta cserben. Mindig tudott újítani, lábra állni. S másokon (íróin) segíteni. Ahogy Edison, majdnem mániákusan hitt az igazában; egyúttal azok igazában, a népi mozgalom alkotóiban, akiket szolgált. Felkelt és járt. Újra és újra. Vissza