Ismerjétek meg a szentmisét!

Előszó

Fegyverben áll a világ. Nemzetek süllyednek, nemzetek keletkeznek. A mai modern ember élete lüktető rohanás, lázas hadakozás valamiért, amit talán maga sem ismer. A lelkek legmélyén azonban ott szunnyad a béke utáni vágyakozás. De hol van ma béke, hol van ma szeretet? Sokan talán túlmerésznek gondolják ezt a kérdést. Pedig nem az! Van szeretet, van ma is béke és nyugalom. Nem kell messze mennünk. Térjünk be a legelső templomba és boruljunk le az oltár elé. A jóleső félhomály ünnepi csendjében egyszerre megszűnik a világ zaja. Lelkünket valami szent nyugalom önti el, szemünk csordulásig telik a bánat és öröm könnyeivel. „Mea eulpa" száll Jézus felé, aki szelíd mosollyal arcán lelép az oltárról és védőleg terjeszti kezét fejünk fölé.
Testvéreim, ha fáradtak vagytok, Jézus ölén új erőt meríthettek a küzdelemre, ha lelketeket már-már megfojtja a bűn, kiáltsatok Jézus felé és Ő felemel Titeket magához.
Jézus a szentmisében újra előttünk áll. Ez legnagyobb csodája. Jól tudta az utolsó vacsorán, hogy a rohanó korszakok gyermekei mennyire az Ő támogatására és szerető segítségére vannak utalva.
És mégis, miért oly üres az Isten háza ma? Testvérek, miért fosztjátok meg magatokat a legnagyobb lelki gyönyörtől, a Jézussal való egyesüléstől? Miért vált a szentmise látogatása ma az egyszerű falusi ember gúnyolt szokásává? Miért nem hirdetik a büszke nagy városok ragyogó csodái Isten dicsőségét? Vissza