Előszó
Részlet a könyvből:
EMBER A VIHARBAN
„Több vihar van az ember életében, mint a tengeren!'
Életértékzuhanás.
Stuck „Háború" című híres festményén az embergyilkolás legborzalmasabb képe...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
EMBER A VIHARBAN
„Több vihar van az ember életében, mint a tengeren!'
Életértékzuhanás.
Stuck „Háború" című híres festményén az embergyilkolás legborzalmasabb képe tárul elénk.
Szinte látszik rajta, mint vonaglik a szétroncsolt, ezer sebből vérző hullatömeg. Valósággal hallani a vérben-sárban fetrengők utolsó, elhaló, iszonyatos halálhörgését.
A hullahegy tetején pedig győzelmétől megittasultan tombol toporzékoló paripáján a Halál. Luciferi gúnymosoly ül ki ajkára. Élvezi mámoros diadalérzettel kaszaboló hóhérmunkája, az annyi gyászthozó életaratás fölötti örömét.
Mintha csak azt kiáltaná:
- Ide nézzetek ti földi Titánok! Győzelmeitek az én győzelmem! De vereségeitek is az én diadalom!...
Világkép ez! Gyötrelmektől eltorzított korunk valóságot visszatükröző torzképe!
Az emberirtás korát éljük.
Egy statisztikus kiszámította, hogy az utolsó 70 évben negyvennél több háború dúlta föl a világ békéjét... benne két hosszú, borzalmas világháború, mely az egész földkerekséget elöntötte könny- és vérözönével... Tehát minden másfél évre esett egy háború.
Egy áldottlelkű jámbor asszony ezt a világkrízist a maga egyszerű bölcseségével s természetes meglátással így fejezte ki:
- A gonoszok úgy elszaporodtak a világban, hogy már nem férnek el a pokolban. Ilyenkor a pokol mindig kicsap és az ördögök elárasztják a földet, ők okozzák szenvedéseinket és pokollá teszik az életünket...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal