Iskolakultúra 2007. november-december

Fülszöveg

Ana Cristina Quelhas - Csongor Juhos - Jorge Senos: Tényelleni (counter-factual) gondolkodás egyetemi tanulási kontextusban
Mikor egy negatív élményt élünk át életünk során, gyakran gondolkozunk el azon, mennyire másképp alakulhattak volna a dolgok, ha akár csak a végeredményt megelőző egyetlen előzmény más lett volna. Az ilyen jellegű gondolatokat nevezzük tényelleni (counter-factual) gondolatoknak: ezek olyan mentális alternatívát nyújtanak számunkra a valósággal szemben, amely jellegénél és idődimenziójánál fogva kitágítja kognitív és érzelmi tapasztalatainkat a valós határokon túl.

David Whitebread - Deborah Pino Pasternak - Claire Sangster - Penny Coltman: A metakogníció nemverbális indikátorai kisgyermekkorban
A metakogníció-kutatás szakirodalmának egyik jelentős kérdése, hogy a metakognitív folyamatok milyen mértékben tudatosak és elérhetőek a verbális kifejezés számára. Ez fontos elméleti probléma, amely nagyon szorosan összefügg kutatásmódszertani megfontolásokkal. A metakognitív folyamatok eddigi vizsgálata elsősorban a verbális megnyilvánulásokon keresztül történt - például interjúk, kérdőívek és hangosan gondolkodtatás módszerével. Ez a megközelítés alapjában kizárja a tudattalan és a nemverbális folyamatok és viselkedésformák figyelembe vételét.

Lieven Verschaffel - Joke Torbeyns - Koen Luwel - Wim Van Dooren - Bert De Smedt: A stratégiahasználat rugalmassága az alsó tagozatos matematikában: elemzés és fejlesztés
A neveléslélektan kutatói és a matematikát tanítók régóta hangsúlyozzák annak pedagógiai jelentőségét, hogy felismerjük és serkentsük a gyerekek önmaguk alkotta stratégiáinak rugalmasságát, ami fontos pillére az alsó tagozatos matematikatanítás innovatív megközelítésének. Készítettek és kipróbáltak olyan tananyagokat és fejlesztő programokat, amelyekkel ezt a fajta rugalmasságot kívánták növelni. A múlt század végének számos reform-tantervében megjelenik a stratégia-rugalmasság kifejlesztésének pedagógiai értékéről alkotott meggyőződés.

Kasik László: A szociális kompetencia fejlesztésének elmélete és gyakorlata
A tanulmány első részében a szociális kompetencia meghatározásával foglalkozó legfontosabb elméleti munkákat foglaljuk össze, majd bemutatjuk e pszichikus rendszer általánosan elfogadott fejlődési modelljét és a fejlesztéssel kapcsolatos jelentősebb vizsgálati eredményeket, végül ismertetjük azokat a legfontosabb hazai kutatási és fejlesztési problémákat, amelyek megoldása a hatékonyabb szociális nevelés lehetőségét eredményezheti. Vissza