Iskolakultúra 2005. április

Fülszöveg

Csapó Benő: A Magyar Pedagógia feladata a neveléstudomány fejlesztésében
A Magyar Tudományos Akadémián 2004 októberében tartott Országos Nevelésügyi Konferencia egyik szekciója - az Iskolakultúra szorgalmazására - a pedagógiai folyóiratok helyzetével foglalkozott. A neveléstudományi publikációs fórumok körül sok a tisztázatlan kérdés. A jelenleg kiadott hazai pedagógiai lapok száma nem sokkal marad száz alatt, ám szaksajtónk gazdagsága ellenére kevés a nemzetközi tudományos normák szerint szerkesztett folyóirat. Milyen funkciót látnak el e folyóiratok a neveléstudományban? Az eredményeit közzétenni kész kutatóréteg közösségi megnyilvánulási terei vagy a tudományos ismeretterjesztés helyei? Esetleg nem a kutatások, hanem a fejlesztések és alkalmazások eredményeinek nyilvánosságot adó műhelyek? Milyen kritériumok szerint szerkesztik ezeket a lapokat? Osztályozhatunk-e úgy, hogy egyesek a tudományt szolgálják, némelyek a gyakorlati tevékenységet támogatják, míg mások az oktatáspolitika közvetítői? Melyek azok a szempontok, amelyek a szaklapokat, azok egyes évfolyamait, tematikus számait alakítják?

Herskovits Mária: Mit kezdjünk a tehetséggel?
A tehetséggondozás témája hosszú idő óta - így vagy úgy - jelen van gondolkodásunkban. Ez a jelenlét ellentmondásos: beszélünk is róla, nem is, hívjuk tagozatos, emelt óraszámú oktatásnak, képességfejlesztésnek, tanulmányi versenyekre való felkészítésnek. Iskolarendszerünk hivatalosan nem szelektív, valójában már az iskolakezdetkor is az.

Kende Anna: "Én nem akarom elkülöníteni semmi szín alatt"
Ismerve az oktatás helyzetét, az iskolarendszerben rejlő problémákat és azt, hogy a roma gyerekek túlreprezentáltak az eltérő tantervű osztályokban, arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen szempontok döntenek abban az eljárásban, amelynek során eldől, ki milyen iskolában és hány éves korban kezdi meg tanulmányait.

Jeffrey Mirel: Régi nevelési elvek, új amerikai iskolák
A világ gyors változásához nem lehet másként alkalmazkodni, csak az oktatás fejlesztésével. Ezt ismerték fel a 19-20. század fordulóján élt, progresszív eszméket valló nevelési szakemberek és az 1990-es évek oktatási reformjának megvalósítói is az Egyesült Államokban. Reformjuk megismerése sokat segíthet azoknak, akik tudatosan tervezett, változást szeretnének elérni a magyar oktatásban, akik mélyebben is szeretnék érteni a reform nevelésideológiai alapjait. Vissza