Iskolák, diákok, oktatáspolitika a 19-20. században

Fülszöveg

Miféle társadalmi stratégiák fedezhetők fel a reformkori Pozsony lakosságának iskoláztatási szokásai mögött? Minő eredményekkel jártak Buda alsó fokú iskoláiban az abszolutizmus korának „modernizáló" törekvései? Mely igények követelték ki a nők középiskolai szintű képzésének megszervezését és milyen útkeresések jellemezték ennek korai szakaszát? Hogyan alakult az egymásra következő reformok nyomán a középfokú oktatási intézmények társadalmi funkciója és arculata a két világháború között? Miképpen befolyásolta a diszkrimináció és az üldözés a zsidó diákok helyzetét a főváros középiskolai piacán, majd hogyan alakultak a vészkorszak túlélőinek pozíciói? Milyen eszközökkel próbálta a hatalom radikális társadalom-átalakító elképzeléseinek hatékony eszközévé tenni a tanítóképzést az ötvenes években és hogyan folyt a képzők élete a hivatalos felszínt borító „vörös drapéria" mögött? Többek között ezekről a kérdésekről szólnak a kötetben összegyűjtött tanulmányok, melyek a Fővárosi Levéltárban 2002-ben rendezett konferencia élőadásain alapulnak.
Napjainkban erősödik a felismerés, hogy az oktatás a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelésének, az esélyek elosztásának egyik legfontosabb terepe. Hogyan is működik az iskola a társadalmi mobilitás csatornájaként? Mennyire képesek tudatosan élni vele a társadalom különféle csoportjai? Milyen látens funkciókat lát el a tananyag átadásán és deklarált nevelési céljain túlmenően? Milyen eséllyel juthatnak érvényre az oktatáspolitikai célkitűzések az intézmények mindennapjaiban? Az itt olvasható írások tényszerű történeti elemzéseken keresztül közelítenek ezekhez a kérdésekhez, és bőséges dokumentációt nyújtana ezek továbbgondolásához. Vissza