Iskarióth

Előszó

ISKARIÓTH. Tragoedia 5 felvonásban. Irta VÁRADI ANTAL, Budapest. Kiadja Pfeifer Ferdinánd. A nemzeti színházban először adatott 1876 szeptember 22-én.
Ismerteti: SZIGLIGETI EDE.
Egy ifjú szerzőnek első színműve. Ez évben (1876) versenyzett a gróf Karácsonyi 400 aranyos pályadíjért. A biráló-bizottság tagjai voltak: Arany László, Szász Károly, Szigligeti Ede, Tóth Kálmán és Zichy Antal. E bizottság igy itélt felőle: „Mérlegelve e műnek jelességeit és hibáit, a birálóbizottság egy tagja: Szigligeti Ede a kitűzött pályadíjjal kívánta ezt jutalmazni, a bizottság többi tagjai azonban, nem ismerhetvén el e pályaművet az akadémiai ügyrend 116 pontja értelmében „drámai, szini és nyelvi tekintetben becsesnek és igy kitüntetésre méltónak" - a jutalom ki nem adására szavaztak. De mindnyájan szívesen megadják szerzőnek azt, a mit e pályázatnál jeligének tűzött ki, az „Elismerést."
A bizottság tudósítóul Arany Lászlót választotta, ki az akadémiai ügyrend értelmében a pályázatról saját felelőssége mellett értekezett, s a többség Ítéletét igyekezett alaposan indokolni.
Arany László általánosságban ezt mondja e műről: „Iskarióth fölötte áll valamennyi társának mind tartalma, mind alakja tekintetében; cselekvénye átgondoltabb, bonyodalma határozottabban siet a czél felé, alakjai közül legalább egy-kettő világosabban áll előttünk. Nyelve szabatos, bár költői fénye hiányzik; diktiója emelkedett, bár kissé egyhangú; páthosza, bár elragadó fokozatig emelkedni nem bír, sehol sem esik se köznapiságba, sem bombasztoka. Vissza