Előszó
A vallomásoknak ezt a könyvét egy nyílt vallomással kell kezdenem.
Valahányszor az a kérdés merült föl előttem, vájjon egyik-másik kézirat méltó-e arra, hogy könyv alakjában kerüljön napvilágra,...
Tovább
Előszó
A vallomásoknak ezt a könyvét egy nyílt vallomással kell kezdenem.
Valahányszor az a kérdés merült föl előttem, vájjon egyik-másik kézirat méltó-e arra, hogy könyv alakjában kerüljön napvilágra, mindig gondosan mérlegeltem, szükség van-e reá, van-e értéke, belső becse, gyarapodik-e vele az irodalom vagy a tudomány, előbbre viszi-e a kultúrát, lesz-e közönsége, lesz-e keletje, indokolt-e a kiadása, kell-e ez a könyv, kinek kell és egyáltalában méltó-e arra a soknemű gondos munkára, ami a kéziratból könyvet csinál.
A nyilvánosság elé kívánkozó kézirattal szemben ezekre a kérdésekre van hivatva válaszolni a kiadó. Ez az ő nagy felelőssége. Ezekre adott válaszától függ, hogy hivatását jól vagy rosszul teljesíti-e. A könyv tartalmáért az író felelős, de azért, hogy a könyv világra jött, a kiadót terheli a felelősség és ezzel szinte magára vállalta a felelősséget magáért a könyvért, annak tartalmáért, annak hatásáért, annak életéért, pályafutásáért és sorsáért.
Minő fokozott felelősség terhel most engem, mikor egy oly könyvet készülök kiadni, amely magáról a könyvről szól és amelyet magam akarok megírni, amelyben író és kiadó egy célban, egy felfogásban egyesül és amelynek jogosultságára vonatkozólag az aggályoknak, a skrupulusoknak, a kételyeknek egész tömege zúdul rám.
Vissza