Írók az emigrációban

Fülszöveg

A kő, ahogy Ady ismert versében olvashatjuk, visszahull oda, amelyből vétetett, képletesen szólva a történelmi köveknek bumeráng-hatásuk lehet. Hasonló a helyzete az emigráns magyar irodalomnak is, mely történelmi okok következményeként jött létre, s azt igazolja, hogy a hazai diktatúrák idején alkotott magyarországi irodalmat nem tekinthetjük teljesnek. Talán ez az oka annak, hogy egyáltalán nem vagy csak mellékesen foglalkoznak az egyetemeink bölcsészettudományi karain az 1945 utáni nyugati magyar irodalmunk eredményeinek bemutatásával és kutatásával. Pedig már közel két évtizeddel ezelőtt majdnem sikerült rendszert váltanunk. Lehet, hogy a hallgatás oka nem véletlen, ugyanis kiderülne, hogy esztétikai értékek szempontjából majdnem teljesen meztelen a király. Az egyedüli megoldást az jelenti, hogy nem beszélünk, és nem is tanítjuk a '45 utáni nyugati magyar irodalmat. Pedig valamit kezdenünk kéne vele, és szükséges volna más irányban folytatni az 1986-os kezdeményezést.
Az... Tovább

Fülszöveg

A kő, ahogy Ady ismert versében olvashatjuk, visszahull oda, amelyből vétetett, képletesen szólva a történelmi köveknek bumeráng-hatásuk lehet. Hasonló a helyzete az emigráns magyar irodalomnak is, mely történelmi okok következményeként jött létre, s azt igazolja, hogy a hazai diktatúrák idején alkotott magyarországi irodalmat nem tekinthetjük teljesnek. Talán ez az oka annak, hogy egyáltalán nem vagy csak mellékesen foglalkoznak az egyetemeink bölcsészettudományi karain az 1945 utáni nyugati magyar irodalmunk eredményeinek bemutatásával és kutatásával. Pedig már közel két évtizeddel ezelőtt majdnem sikerült rendszert váltanunk. Lehet, hogy a hallgatás oka nem véletlen, ugyanis kiderülne, hogy esztétikai értékek szempontjából majdnem teljesen meztelen a király. Az egyedüli megoldást az jelenti, hogy nem beszélünk, és nem is tanítjuk a '45 utáni nyugati magyar irodalmat. Pedig valamit kezdenünk kéne vele, és szükséges volna más irányban folytatni az 1986-os kezdeményezést.
Az államosított irodalmunk a huszadik század második felében kényszerzubbonyba került. A diktatúra „háromtés" politikai rendszere ma már nem létezik (illetve pályázati - támogatási -alapon tovább él), ám alkotói-alkotási romjai ránk maradtak. Amíg hazánkban a cenzúrázott és zömében a túlélésük és megjelenésük érdekében megalázott írók, valamint a másik táborba tartozó szocialista realisták alkottak, addig külföldön külön hajtásként nőtte ki magát egy másik magyar irodalom és kulturális intézményrendszer.
E könyv felépítése és anyaga eltér a nálunk hagyományosnak mondható irodalomtörténeti művekétől, de segít egy-egy irodalmi jelenség megértésében, s a kellő távolság megteremtésében. Vissza