Írók a viharban

Előszó

Előszó helyett álljon itt e jelkép, amelynek jelentése mennél bizonytalanabb, annál jelentősebb bizonyossággal illik ma az íróhoz. Az olvasót nem féltem: hiszen ő rég megszokta, hogy külön találja meg minden szimbolum külön értelmét - önmagában. Ezért inkább Verlaine-re gondolok most, aki mintha napjaink számára adott volna bölcs tanácsot a híres versben: Szavaidat ne válaszd némi tévedés nélkül. Ó, muzsikát, csak muzsikát! A többi már irodalom... Ez pedig nem éppen veszélytelen dugáru ebben a gyanakvó, háborús világban. Maradok hát a "néma hegedűnél", bár őszintén megvallva, nem is tudom, hogy honnan ismerem ezt a különös zeneszerszámot. Talán messzi gyerekkoromban láttam egyszer, apám valamelyik muzsikus-barátja kezében, vagy csak álmomban s azóta emlékezem rá? Lehet, nem fontos. Elég az, hogy mostanság egyre gyakrabban jut eszembe. Körülbelül mindíg, valahányszor íráshoz hegyezem a ceruzámat. Néma hegedű. Kinek, minek szól, ha úgysem hallja más, csupán az, aki játszik rajta? Mert, hogy végre eláruljam: ez a leglényegesebb tulajdonsága. Négy hurja alatt nincs zönge-szekrény, ami fölerősítené hangját. Az egész arra való csak, hogy a művész akkor is játszhassék rajta önmagának, ha játéka pusztán "gyakorlat" marad, mert körülötte vad lárma harsog s nincs senki, aki hallgassa. Néma hegedű, én szeretlek. Ma legkivált, amikor föllapozom ezt a sokszólamú partiturát, amelynek címe úgy visszhangzik bennem, akár egy Berlioz-szimfóniáé: Írók a viharban. Jóideje már, hogy magam is csak variációkat játszom rajtad, hangtalan hangszerem, mint egykor Tartini, a padovai Szent Antal-bazilika "ördögi hegedűse" a felvett Corelli-témára, - ha nem is oly virtuoz könnyedséggel és gazdagsággal, de éppúgy a lélekben megbuvó démon sugallatának engedelmeskedve, művészi alázatban meghajtott fejjel. S míg egyedül hallgatom a beethoveni süketség jelenbe szakadó, szörnyű magányának tragikus dallamát önmagamban, mint minden író, úgy érzem: magam vagyok az a néma hegedű. Bennem a dal, amelyre ma senkisem figyel, holott "Istentől és örök." Bajos erről értelmesebben szólani betűkön keresztül. A többi a hegedű dolga, ha mindjárt néma is az a hegedű...
És most beszéljünk másról... Vissza