Előszó
Az utolsó évfolyamban a XX. század magyar és világirodalmát tanulmányozzuk. Ez az időszak a századfordulóval kezdődik és napjainkig tart. Három nagyobb, egymástól elkülöníthető periódusra osztható: a századfordulóra és századelőre, a két világháború közötti, valamint a második világháború utáni korszakra. Ismeretes előttünk, hogy a korszakhatárok viszonylagosak. Fokozott mértékben érvényes ez a megállapítás az idén tárgyalandó korszakokra.
Egyes irodalmi irányzatok még az első világháború előtt keletkeztek, de kibontakozásukat csak a háború után érték el. Más törekvések a két háború közötti időben alakultak ki, de hatásuk átgyűrűzik az 1945 utáni évekre is. Ebből következik, hogy egyes tárgyalásra kerülő írók, költők alkottak a két világháború közötti és utáni időben is. Ez a körülmény magyarázza, hogy bár Ady Endre költészetét a századelő irodalmában tárgyaljuk, a Nyugat többi írója és költője az ellenforradalmi korszakban kerül sorra, mert munkásságuk nagyobb fele a két világháború közötti időre esik.
A XX. század áttekintő értékelését, rendszerezését két nehézség gátolja. Az egyik abban rejlik, hogy a múltat történelmi távlatból szemléljük, s ez megkönnyíti a fő vonalak felismerését, míg saját korunkban benne élünk, ezért látásunkat sok esetleges tényező befolyásolja. A másik nehézség abban jelölhető meg, hogy korunk rendkívül bonyolult, az emberiség történetének alighanem legellentmondásosabb időszaka.
Ez arra kötelez, hogy bátran, alkotó módon, még árnyaltabban és differenciáltabban alkalmazzuk a marxizmus történelem- és irodalomszemléletét, mert egyedül ez teszi lehetővé, hogy a fejlődés fő vonalait megragadhassuk. Minden irodalomtörténeti tanulmány célja, hogy a mához jusson el, a ma törekvéseinek értelmét fejtse meg, s ezzel a jövő tudatos átalakításának útját keresse.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal