Irodalomtörténet 2013/2.

Előszó

Részlet az 1. számból:

"Három, egymáshoz első látásra nem vagy alig kapcsolódó fogalmat iktattam a „hun rege" címe elé. Az alábbiakban ugyanis egy olyan értelmezési mezőt kívánok felvázolni, amelyet e három fogalom kölcsönös feltételezettsége határoz meg. Bár szerepüket külön-külön fejezetekben veszem szemügyre, viszonyuk folyamatosan szóba kerül; ugyanakkor mindvégig kerülni fogom, hogy ok-okozati sorba rendezzem őket. Mert végül is akármelyiket meg lehetne tenni egy oksági sor kiindulópontjának, de mindegyik választás inkább az értelmező beállítódásából adódna, semmint a szöveg intenciójából. 1. Retorika - transzcendencia - tragikum Az alábbi elemzésnek az a - Barta Jánostól származó - előfeltevés szolgál alapul, hogy Arany János epikus műveiben különböző dimenziók jutnak érvényre. A dimenzió Bartánál a valóság speciális tartományát jelenti - alapja egy közösség elemi, „legföljebb kívülről bírálható" meggyőződése afelől, amit „elsősorban és alapvetően létezőnek" tart; a dimenzió elemei olyan törvényszerűségek szerint kapcsolódnak egymáshoz, amelyek ebből a meggyőződésből erednek. Az egyes epikus művekben ábrázolt embercsoportok ilyen dimenziókban élnek - tagjaiknak szemléletét, értékítéleteit és cselekedeteit az illető dimenzió alapjául szolgáló meggyőződés s az ezekből eredő kapcsolódási törvények határozzák meg. Ha ezeket a dimenziókat nem az epikus művekben szereplő embercsoportokon túli „objektív" valósághoz mérjük, okkal láthatjuk bennük - Milbacher Róbertet követve - a wittgensteini nyelvjátékok megfelelőit." Vissza