Irodalom és demokrácia

Fülszöveg

Részlet a könyvből:

"A polgári társadalom két oldalát fejleszti ki az embernek, mégpedig olyan szétválasztó energiával, hogy az - a polgári öntudat részére - szinte két különálló lényre látszik hasadni: a magánemberre, az "emberre", ahogy régen mondani szokták és az állampolgárra. A nagy demokratikus forradalmak, amelyek az emberi jogok szentségét proklamálták, éles különbséget tettek az ember (magánember, polgár, burzsoá) jogai és az állampolgáréi (citoyen) között.
Amennyire magától értetődő ez a kettősség a polgári társadalomban, annyira nem örökérvényű szerkezet, előfeltétele az emberek társas együttélésének. A klasszikus ókor uralkodó osztályának tagjai minden jogukat és előjogukat állampolgári létükből vezették le; minden privát élettartalom csak függvénye volt az állampolgárságnak. És éppen ellenkező módon a középkori előjogok rendszerében minden bennefoglaltatik a hűbéri hierarchia szerint csoportosult emberek magánjellegű összefüggésében; itt az általános, az állampolgári mint az emberek közötti magánjellegű kapcsolatok függvénye jelentkezik. Ezek a különbségek szorosan összefüggnek a különböző kizsákmányolási rendszerek - rabszolgaság, jobbágyság, bérmunka - gazdasági megjelenési formáival. Ezeknek megfelelően a rabszolgatársadalomban az állampolgár eltakarja a magánembert, a polgárt, a hűbériségben a polgár (az "ember", mint valamely hűbéri rendszerhez tartozó) az állampolgárt. Ezekkel ellentétben a polgári kultúrát a fent vázolt kettősség jellemzi." Vissza