Irodalom 7.

Fülszöveg

Kedves kis Barátom!
Nem szokványos munkafüzetet nyújtok át neked. Felfedező kalandra hívlak. Annak rejtelmeibe akarlak beavatni, hogy miként fordíthatod le az értelmed számára azt a csodát, amit lírai versnek mondunk - úgy, hogy közben le ne töröld annak "hímporát".
Ha csak az teszed, hogy saját szavaiddal prózává silányítod, amit a költő oly érzelmekrehatóan rímbe szedett, vétsz a költészet ellen. Az igazi az lenne, ha az irodalmi művet úgy tudnád leírni, mint a biológus az ibolyát és a cédrust, a pázsitot és az erdőt, a cincért és a sast.
Csakhogy nekünk nehezebb a helyzetünk, mert a lírai vers az érzelmeinkre, a lelkünkre hat, s ha jellemezni akarjuk, le kell fordítanunk az értelem számára. Esetünkben kétféle jelrendszer összeegyeztetéséről van szó: a művészet "kép"-nyelvéről át kell tennünk a tudomány, az értelem, a "logika" nyelvére.
Minden problémamegoldás erőkifejtést igényel. Éppen ezért nem kecsegtetek olcsó sikerekkel. A révbeérkezés felemelő érzésével sem áltatlak, - mert messze van. Amit ígérhetek: az utazás szépsége, amelynek során "megszelídítheted" a ritmust és a rímet, a formákat és a műfajokat; megcsodálhatod, "körbejárhatod" a költészet templomát, melynek során egyre tisztultabban fogod hallan a "Syrének éneké"-t, a versek üzenetét.
Mint minden kalandnál, csak "akadályok" leküzdésével bizonyíthatod "életrevalóságodat".
Lélekben fogjuk meg egymás kezét, - kívánjunk
"Jó szelet!" Vissza