Irodalmi Szemle 1990. június

Fülszöveg

a tartalomból
Idegen férfiak jöttek, bútort rámoltak ki a nagy szobákból, közös gabonafülkéket raktak a helyükbe; a nagy tűz után pedig sarat kapartak a férfiak csizmáiról, és nyomozókutyákat próbáltak meg bepréselni a kapukon. A férfiak mitugrász nyomozókat lógattak a feketén ásító kutakba, és tehetetlenségükben eget szaggatóan káromkodtak az udvar sarkában. Asszonyaik pedig a Mária-kép előtt könyörögtek hisztériás zokogással.
Csáky Pál: Hetven év
Az igazi fordulatot a hatvanas évek közepe jelentette ( ) Ettől kezdve líránk már nem radikális és egyetemes fordulatokban változik, hanem differenciálódik ( ) a differenciálódás eredménye az „iródiások" lírája is a nyolcvanas évek elején, s differenciálódást jelentenek Cselényi László szövegkollázsai, Zs. Nagy Lajos és Bettes István ironikus nyelvi fintorai, Tóth László bölcseleti groteszkjei. Kulcsár Ferenc fájdalmas, neoszürrea-listára hangolt rapszódiái, Varga Imre abszurdig feszített tárgyversei, Keszeli Ferenc posztmodernista... Tovább

Fülszöveg

a tartalomból
Idegen férfiak jöttek, bútort rámoltak ki a nagy szobákból, közös gabonafülkéket raktak a helyükbe; a nagy tűz után pedig sarat kapartak a férfiak csizmáiról, és nyomozókutyákat próbáltak meg bepréselni a kapukon. A férfiak mitugrász nyomozókat lógattak a feketén ásító kutakba, és tehetetlenségükben eget szaggatóan káromkodtak az udvar sarkában. Asszonyaik pedig a Mária-kép előtt könyörögtek hisztériás zokogással.
Csáky Pál: Hetven év
Az igazi fordulatot a hatvanas évek közepe jelentette ( ) Ettől kezdve líránk már nem radikális és egyetemes fordulatokban változik, hanem differenciálódik ( ) a differenciálódás eredménye az „iródiások" lírája is a nyolcvanas évek elején, s differenciálódást jelentenek Cselényi László szövegkollázsai, Zs. Nagy Lajos és Bettes István ironikus nyelvi fintorai, Tóth László bölcseleti groteszkjei. Kulcsár Ferenc fájdalmas, neoszürrea-listára hangolt rapszódiái, Varga Imre abszurdig feszített tárgyversei, Keszeli Ferenc posztmodernista versei, Farnbauer Gábor anti-lírája és az érsekújvári Juhász R. Józsefék vizuális kísérletei is.
Tőzsér Árpád: Az „impedimentum" elhagyása
Ezért csak azt mondom: végre olyan szöveg, amely nem dilettáns módon vattázza ki a verset mély értelműnek tűnő bölcseleti közhelyekkel, és nem is vezet egyértelmű filozófiai tanulságokhoz, hanem olyan gondolati költészet, amelynek elolvasása után minden érzelmi és értelmi gyönyör múltával felüti fejét a kétség: A kutyafaját, hiszen nem értettem meg egészen! Mit tehetek, újból kezembe veszem a könyvet
Mészáros András: Mittel úrról és a transzendenciáról
Az viszont már mégiscsak felháborított, mikor azt olvastam, hogy „a tömeg - hihetetlen, mennyi hosszú hajú, ápolatlan, züllött külsejű fiatal suhanc és lány van közöttük - időnként meglódul", és a velük szemben álló „rendőrkordon sápadtan állja a rohamokat". Azt hiszem, ez a mondat a könyv „csúcsa". Megannyi történelemhamisitás előzi meg és követi, én mégis azt hiszem, ez a gondolat „sikerült" a legjobban.
Berényi József: A legitimizmus regénye Vissza