Irodalmi lexikon

Előszó

Lexikonhoz nem igen szokás előszót írni: legalább is Diderot és D'Alembert Enciklopédiájának híres előljáró beszéde óta kevés példa van rá. Ennek a szokatlan előszónak az a mentsége, hogy a lexikon is, amelyet beharangoz, kissé szokatlan a maga fajtájában. Azt is mondhatnám: első és egyetlen.
A mi lexikonunk abban tér el a lexikon-sablontól, hogy nemcsak évszámok és könyvcímek kényelmes megkeresésére valók a cikkei, hanem arra is, hogy - végigolvassák őket. Minden nagyobbacska cikk kritika, esztétikai értékelés, tömörített essay. Elegendő tájékoztató annak az olvasónak, aki külön, részletes tanulmányt egy-egy írónak nem szentelhet, de valami véleményt szeretne alkotni róla. A cikkekhez fűzött bibliográfia útnak indítja azokat is, akik tudományosan akarnak egyik-másik íróval vagy korral foglalkozni. De az átlagos olvasónak elég az, amit magában a cikkben megkap: az írónak és korának objektív rajza, műveinek elfogulatlan, tiszta esztétikai szempontból való megítélése.
Lexikon-szerkesztők rendesen fázni szoktak attól, hogy munkatársaikat rászabadítsák az ítélkezésre. Félnek, hogy eltérő vélemények káoszává lesz a könyv, szubjektív ítéletei sérteni fogják az érdekelteket stb. Sehol nem oly indokolt ez a félelem, mint irodalmi lexikonnál - különösen pedig a mi viszonyaink között, ahol annyi világnézeti, politikai és egyéb elfogultság homályosítja el az emberek esztétikai látását. Vissza