Irodalmi lexikon

Előszó

Lexikonhoz nem igen szokás előszót írni: legalább is Diderot és D'Alembert Enciklopédiájának híres előljáró beszéde óta kevés példa van rá. Enneka szokatlan előszónak az a mentsége, hogy a lexikon is, amelyet beharangoz, kissé szokatlan a maga fajtájában. Azt is mondhatnám: első és egyetlen.
A lexikont általában adattárnak szokták tekinteni - azok is, akik írják, azok is, akik forgatják. De az a félszáz író és tudós, aki ennek a lexikonnak megírására szövetkezett, nem érte be az adatok összeszedésének, válogatásának és csoportosításának egyébként tiszteletreméltó munkájával. Ugy gondolkozott, hogy az olvasóközönségnek ennél többre, sokkal többre van ma szüksége. Fontosak az adatok is, kétségtelenül - és különösen a legújabb magyar és külföldi irodalomra nézve egész sereg olyan adattal szolgál ez a lexikon, amely eddig még sehol sem volt összegyűjtve, - de amire legnagyobb szükség van, az olvasó irányítása az adatok rengetegében.
A mi lexikonunk abban tér el a lexikon-sablontól, hogy nemcsak évszámok és könyvcímek kényelmes megkeresésére valók a cikkei, hanem arra is, hogy - végigolvassák őket. Minden nagyobbacska cikk kritika, esztétikai értékelés, tömörített essay. Elegendő tájékoztató annak az olvasónak, aki külön, részletes tanulmányt egy-egy írónak nem szentelhet, de valami véleményt szeretne alkotni róla. A cikkekhez fűzött bibliográfia útnak indítja azokat is, akik tudományosan akarnak egyik-másik íróval vagy korral foglalkozni. De az átlagos olvasónak elég az, amit magában a cikkben megkap: az írónak és korának objektív rajza, műveinek elfogulatlan, tiszta esztétikai szempontból való megítélése. Vissza