Előszó
Az orvosi dogmákkal szemben felmerülő kételyeknek köszönhetjük a természet teremtő és gyógyító erejébe vetett hit megerősödését, és e gyógyító munkának az utóbbi időkben bekövetkezett felpezsdülését. Ahogy az ember az egyéni élete során fiziológiailag elöregszik, elmerevedik, teremtő erői lecsökkennek a tudományokkal kapcsolatban is valami hasonló történik. Ezek a korszakok, és periodikus jelentkezésük, fellendülésük, hanyatlásuk természeti jelenség, a veszély az önmaguk túlélésében van, mivel akkor már súlyos redukciós folyamatok indulnak meg minden szervezettség életében.
A kutatómunka hajnalától és az akkor jelentkező, szinte részegítő új gondolatoktól, intuícióktól és új eredményektől eltelve nagy reményekkel indul a kutatás, azonban hamarosan lefékeződik. Átveszi a tényleges munka szerepét, az apparátus, aminek első következménye az, hogy eltelnek önmaguktól, sterillé válnak a tudományos eredmények. Ekkor kezdődnek a véget nem érő konferenciák, ülnek a katedrákra és babérkoszorúval övezve saját homlokukat olyan magasságokba emelkednek a tudományok felkent művelői, ahonnan az élet, ami ezeket a tudományokat létrehozta már nem is létezik. Ekkor derül ki, hogy a babérkoszorú már hervadóban van és előbb utóbb lehullik.
Sajnos ezt csak a témákban önmagukat illetékeseknek kikiáltók nem látják, még akkor sem, amikor már mindenki rájött, hogy mi történik. Csak akkor próbálnak kevés engedményt tenni, amikor az új már nem csak kopogtat, hanem dörömböl is. Rosszabbik esetben viszont megindul a védekezés, ami az újabbal szembeni lehengerlő jellegű támadásokban nyilvánul meg legelsősorban.
A többé kevésbé túlhaladott tudományok eme képviselői nem akarják tudomásul venni, hogy az evolúció, a fejlődés, a teremtés titkainak periodikus feltárása előtt mindenki számára nyitva áll az út. Ez az ISTENI SZIKRA nem bizonyos társadalmi osztályok, csoportok, kasztok vagy szakmák számára fenntartott kegy, vagy járandóság. Az élet eme oldalát is önálló kozmikus törvények irányítják, és az új eszmék, gondolatok is ilyen törvények útján keletkeznek.
A SZELLEM NEM IRÁNYÍTHATÓ, ODA MEGY AHOVA AKAR!!!
Vissza