Irigység és hála

Előszó

Évek óta foglalkoztat, hogy az irigység és a hála, e két oly jól ismert viselkedési mód, vajon miből táplálkozik a kezdetekben. Meg kellett állapítanom, az irigység ássa alá a legádázabbul a szeretet és hála érzéseit, mivel minden kapcsolat közül a legkorábbit, az anyához fűződőt befolyásolja. Számos pszichoanalitikus írás igazolta, hogy ez a kapcsolat alapvető' hatást gyakorol az egész érzelmi életre. Felteszem, hogy egy jellegzetes tényező feltárásával, mely ebben a korai szakaszban nagyon zavaróvá válhat, jelentősen kiegészíthetem a gyermekkori fejlődésről és a személyiség formálódásáról tett felfedezéseim sorát. Úgy vélem, hogy az irigység nem más, mint destruktív késztetések orál-szadisztikus és anál-szadisztikus kifejeződése, mely már az élet kezdetétől működik, mégpedig alkati alapon. Ezen következtetéseim egyes fontos elemei egybecsengenek a Kari Abrahamnál olvashatókkal, ugyanakkor eltéréseket is tartalmaznak. Abraham szerint az irigység orális vonás, de - és itt véleményem eltér az övétől - feltételezte, hogy az irigység és az ellenségesség csak egy későbbi életkorban lép működésbe. Feltevése szerint ez a második az orál-szadisztikus szakasz. Háláról Abraham nem beszél, a nagylelkűséget azonban orális tulajdonságként jellemzi. Az anális elemeket az irigység fontos alkotóinak tekinti, és hangsúlyozza, hogy orál-szadisztikus késztetésekből származnak. További alapvető egyezést jelent Abrahamnak az a feltevése, hogy alkati elem is hozzájárul az orális késztetések erejéhez, amit a mániás-depressziós betegség etiológiájával hoz összefüggésbe. És mindenekelőtt, a destruktív késztetések jelentőségét illetőleg mindkettőnk munkája mélyre ás. Vissza