Alex meg én

Fülszöveg

Irenc Pepperberget és Alex papagájt jól ismerik a magatartás kutatói. A sok éve ismert, alapos gonddal tervezett kísérletek azt mutatták, hogy a kutyák mellett nemcsak csimpánzok bonobók és gorillák - legközelebbi rokonaink - képesek különböző jelek értelemszerű használatára, hanem az okos, szociális madarak is. Alex kérdésekre válaszolva jelezni tudja, hogy egy apró tárgy milyen színű, milyen formájú és még azt is, hogy milyen anyagból készült.
(...) Alex nemcsak a tudományos publikációkban olvasható unalmas, száraz kísérletekben hajlandó dolgozni, hanem kísérleteken kívül is állandóan beszél: - Hogy vagy? Mit hoztál? Mi van a táskádban? Menjünk fürdeni! Menjünk sétálni! Kérek mazsolát! - és még rengeteg ehhez hasonló kívánság és kérdés hangzik el, ami természetesen világosan mutatja, hogy itt nem valamiféle feltételes reflexek működnek, hanem egy a miénknél ugyan jóval kisebb, de értelmes elme gondolatai.
- Miért nem írja meg ezeket is? - kérdeztem a szerzőtől, hiszen ezek roppant izgalmas viselkedési formák, és bemutatásuk nagyon ellene szólna az uralkodó konzervatív teóriáknak.
- Nem tudom megírni - válaszolta -, mert nem hiszik el, és nem kapnék pályázati pénzeket, ha ilyen „őrült" dolgokkal szeretnék foglalkozni. Majd ha nyugdíjba megyek - nevetett akkor mindent megírok egy könyvben! Az olvasó most a kezében tartja ezt a könyvet. Nem Irene ment nyugdíjba, hanem Alex, és az ő emlékére született ez az írás.
Részlet Csányi Vilmos előszavából Vissza