Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából

Előszó

Békéscsaba 1968-ban ünnepelte újraalapításának 250 éves évfordulóját. E 250 éves alföldi városnak meglehetősen sok a jellegzetessége: a múltban parasztsága és eléggé fejlett mezőgazdasága, újabban rohamosan fejlődő ipara, még mindig meglevő tágas tanyavilága, ugyanakkor egyre inkább kialakuló városias központja, modern lakótelepei, a Viharsarokra jellemző élénk politikai élete, beleértve a századelő híres parasztmozgalmát, melynek vezéralakja a pontosan száz éve született Áchim L. András volt.
Békéscsaba egyik legszembetűnőbb vonása mégis nemzetiségi jellege volt. Sokáig ez volt az egész világ legnépesebb szlovák helysége, jó ideig a magyarországi szlovákság központja. A szlovákok mellett azonban jelentős számú románság és német nyelvű zsidóság is színesebbé tette képét. Jelen dolgozatomban éppen erre, Békéscsaba nemzetiségi jellegére irányítom rá a figyelmet.
A nyelvi kérdés tárgyalása során érintem az egyházi életet is, mert az a nemzetiségek történetétől el nem választható. A város görög-keleti lakói románok voltak, az izraeliták német anyanyelvű zsidók, a szlovákok pedig túlnyomó többségükben evangélikusok. A múltban a nemzetiségi nyelvű iskolák kizárólag felekezetiek voltak, s amikor a múlt század végétől 1945-ig a békéscsabai nemzetiségek a közélet területén minden anyanyelvi jogot nélkülöztek, a szűk családi körön kívül anyanyelvüket kizárólag az egyházi életben, az istentiszteleteken használhatták.
A legújabb korban döntő fordulatot jelentett a békéscsabai nemzetiségek életében egyfelől a szlovák-magyar lakosságcsere, másfelől az 1944/45-ös nagy fordulat. Vissza