Írás a panelfalon

Fülszöveg

Ezredváltó hangulatok, a köznapiság nyűgei és örömei, gunyoros futamok a kétes közéleti-politikai játszmákról, szerelmi (és szexuális) kalandok a vágyak sűrűjében - nos, ilyesféle benyomások érik a nyájas olvasót, ha belelapoz Balajthy Ferenc legújabb kötetébe. A Fehérvár egyik panelszigetén élő költő - jeles gyermekverskötetek szerzője - több mint húsz év termésének javát bocsátja közre, mégpedig abból a jeles alkalomból (is), hogy ebben az évben tölti be a 6. x-et. A címben lévő írás ezúttal nem a babiloni jóslatra, fenyegető beteljesülésre utal, sokkal inkább a szellemességet sem nélkülöző falfirkákra, mondatokra, üzenetekre, melyeket a ma embere küld társainak, netán az utókornak. Valamiképp jellemző ez a „lezser" gesztus Balajthy Ferenc versbeszédére is: könnyedség, póztalanság, a patetikus önsajnálat elutasítása hatja át sorait. Bár megérintették a nélkülözések, csalódások, öntudatosan jelenti ki: „Én gazdag vagyok, ezer versem van, / borom, ha szomjazom, szeretőm a csókra. / Mondom is: ennél több nem kell! / S fütyülök már a világmegváltókra." (Apokrif vers) Ugyanakkor a könnyedség mögött komoly, felelősségteljes gondolatok húzódnak meg. Ő az, aki mindig a kiszolgáltatottak, az alul lévők érdekében protestál ebben az „ezredvégi falanszterben". Átérzi a kisebbségi „ebséget", a megfogalmazza a „cigánygyerek panaszait", eldúdolja a „munkanélküli dalát". Megkapó a kötet tematikai és formai változatossága, gazdagsága, melyet a szerkesztő jól tagolt, áttekinthető ciklusokba rendezett. A versek sorából - egyre inkább kitűnik - nem a tudálékos irodalmár, hanem a fütyülve pokolra szálló költő, az esendő ember kacsint össze az olvasóval. Ezért hat gyónása emberinek: „Bűnöm, ha volt is / Oly csekély / Bocsássál hát meg / Épp ezért." S ezért kérheti (joggal):,,Mondom az Úrnak/Szeressen..." (Bűnöm, ha volt is) S tán mosolyogtató a vers végkifejlete: „Űrnek, ha teszem /A létrám / Szeretőm nézzen / Fel énrám!" - mégis értjük, érthetjük a minden alkotóban munkáló ösztönt, a marandandóság igézetét. S felnézünk mindannyian, olvasói a költőre, aki hisz abban: „Nem a versből éltem, de az éltetett." Vissza