Fülszöveg
Hogyan válik az élmény verssé? Hogyan lesz a vers közös élménnyé - Ezt a varázslatot érhette tetten a Televízió nézőközönsége Garai Gábor Írás a falon című költeményének bemutatásakor, s élhette át maga a költő, akinél a számtalan levélíró mellett még az a kislány is jelentkezett, akihez az a bizonyos írás a falon - ami a költőt versre ihlette - abból a célból címeztetett, hogy valahányszor kitekint ablakán, eszébe jusson róla távol élő barátja.
Ilyen kitekintésre nyújt alkalmat a költő új kötete is, hiszen nagyobbrészt a fővárosnak azokat a képeit, színeit gyűjti össze, amelyek varázsa mellett közönyösen elrobogunk, vagyis a poézis vibráló betűinek segítségére van szükségünk, hogy szépségüket újra felfedezzük.
"Állítólag már Babits megmondta - írja a költő ez alkalomból -, hogy magyar költő csak vidéken születhet, és csak Budapesten élhet. Én viszont Budapesten születte, s egyre inkább csak úgy tudok élni, ha mind sűrűbben utazom vidékre, bármerre az országba, hogy mélyebbet,...
Tovább
Fülszöveg
Hogyan válik az élmény verssé? Hogyan lesz a vers közös élménnyé - Ezt a varázslatot érhette tetten a Televízió nézőközönsége Garai Gábor Írás a falon című költeményének bemutatásakor, s élhette át maga a költő, akinél a számtalan levélíró mellett még az a kislány is jelentkezett, akihez az a bizonyos írás a falon - ami a költőt versre ihlette - abból a célból címeztetett, hogy valahányszor kitekint ablakán, eszébe jusson róla távol élő barátja.
Ilyen kitekintésre nyújt alkalmat a költő új kötete is, hiszen nagyobbrészt a fővárosnak azokat a képeit, színeit gyűjti össze, amelyek varázsa mellett közönyösen elrobogunk, vagyis a poézis vibráló betűinek segítségére van szükségünk, hogy szépségüket újra felfedezzük.
"Állítólag már Babits megmondta - írja a költő ez alkalomból -, hogy magyar költő csak vidéken születhet, és csak Budapesten élhet. Én viszont Budapesten születte, s egyre inkább csak úgy tudok élni, ha mind sűrűbben utazom vidékre, bármerre az országba, hogy mélyebbet, tisztábbat lélegezzek. És mégis nagyon szeretem - sokszor haragosan, keserűen, háborogva - ezt a várost, a szülőföldemet. Sohasem terveztem külön kötetet Budapestről; szinte önkéntelenül és természetesen adódott, hogy immár húsz év terméséből összeállt egy olyan gyűjtemény, amelynek minden sóhaját, kiáltását, ujjongását és álmodozását a szűkebb haza folyton megújuló élménye, nehéz és felelős szerelme mondta tollba nekem. Talán önálló könyvként is megállná a helyét ez a Budapest-ciklus, de a költő - amíg él -, úgy látszik, javíthatatlanul türelmetlen. Én sem állhattam meg, hogy e versek mellé ne tegyem oda más, újabb írásaimat. A Száraz szatírák-at a hazavágyódás szüntelen áhítatában fogant Vándorút-at és a Dávid-könyvé-t, ezt a huszonegy strófából álló időszerűtlenül mai verset.
Vissza