Előszó
Az irányítástechnika a műszaki tudományoknak azon ága, amely a különféle (műszaki, biológiai, közgazdasági stb.) területeken az irányítási műveletek általános törvényszerűségeivel, vizsgálati módszereivel és az irányítások tervezésével és realizálásával foglalkozik. Az irányítástechnika elengedhetetlen alapját képezi a technikai fejlődésnek, nélküle nem hozhatók létre biztonságos erőművi rendszerek, robotizált gyártórendszereknek, repülőgépek és űrtechnikai berendezések.
A könyv a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (korábban Budapesti Műszaki Egyetem) Villamosmérnöki és Informatikai Karán „Szabályozástechnika" címmel 1992-től tartott előadásaimon alapul, melyek a műszaki informatika szakon hangzottak el.
A három kötetre tervezett sorozat eme első kötete az irányítási rendszerek elméletének és tervezési módszereinek klasszikus és modern irányzatait tárgyalja szigorú, de logikusan felépített szemléletben és egységes rendszertechnikai látásmódot közölve. Bevezetőjében összefoglalja az irányítástechnikai alapfogalmakat, az irányításelmélet főbb irányzatait, az irányítások tervezésének főbb lépéseit és az irányítások dinamikus és integrális minőségi jellemzőit.
Ezután először általános rendszertechnikai összefoglalót ad a folytonosidejű és diszkrétidejű rendszerekről, a rendszerek különféle leírásairól többváltozós (multi inputmulti output, MIMO) rendszerek esetén, és bemutatja a dinamikus rendszerek szimulációjának fontosabb numerikus módszereit (Euler, Runge-Kutta és Adams módszerek). A folytonos és diszkrétidejű rendszerek tárgyalásának módja lehetőséget ad az algebrai hasonlóságok kiemelésére.
Bemutatja a nemlineáris rendszerek stabilitásvizsgálati módszereit (Ljapunov direkt és indirekt módszere, LaSalle tétel), a nemlineáris rendszer linearizálását egyensúlyi állapot közelében, és a klasszikus (pólusokon, sajátértékeken alapuló) és a Ljapunov-féle stabilitás közötti kapcsolatot lineáris időinvariáns rendszerek esetén.
Módszereket ad az egyváltozós (single input-single output, SISO) folytonosidejű lineáris rendszerek követési tulajdonságainak jellemzésére és stabilitás vizsgálatára (argumentum elv, Hurwitz, Nyquist és Bode stabilitáskritériumok). Bemutatja a zárt rendszer dinamikus minőségi jellemzői és a domináns konjugált komplex póluspár közötti összefüggéseket. Megadja a PID szabályozók jellemzését idő és frekvencia tartományban. Módszert ad a szabályozóbeállítás tervezésére előírt statikus pontosság, fázistöbblettel jellemzett stabilitástartalék és a szabályozó kimenő jelére előírt korlátozás esetén. Bemutatja a holtidős rendszerek szabályozási módszereit, közöttük a Smith prediktort. Ismerteti a gyökhelygörbe módszert a körerősítés megválasztására.
Ezután rátér a diszkrétidejű (mintavételes) szabályozások tervezésére. Először bemutatja a matematikai mintavételezés Shannon tételét, az analóg jel rekonstrukcióját a mintákból, és az ideális aluláteresztő szűrő közelítését tartószervekkel. Ökölszabályt ad a mintavételi idő megválasztására. Módszert ad a folytonos-diszkrét áttérésre frekvenciatartományban és állapottérben. Bemutatja a mintavételes rendszerek stabilitáskritériumait (Jury, Nyquist, Bode). Bemutatja az analóg szabályozók mintavételes közelítésének módszereit, a mintavételes PID szabályozó realizálását és az integrátor antiwindup korrekciót telítéssel rendelkező beavatkozó szerv esetén.
Vissza