Előszó
Részlet a könyvből:
ÁLTALÁNOS IRÁNYELVEK
A vasúti pályák és állomások létesítése igen nagy költséget igényel. Ezek tervezésénél tehát nagy körültekintéssel kell eljárni. Figyelembe kell venni elsősorban a mai forgalmi igényeket és anyagi lehetőségeket, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a jövő fejlődését sem.
A vasúti létesítmények évtizedekre épülnek. Nem lenne azonban gazdaságos és észszerű, ha egy állomást már most a több évtized múlva bekövetkező szükségletnek megfelelően építenénk meg. A tervezésnél mindig arra kell törekedni, hogy a terv a figyelembe vehető forgalmi szükségletnek megfeleljen és a jövő bővítésre és fejlődésre lehetőséget nyújtson.
A pálya vonalvezetését, az alépítményt, hidakat és egyéb műtárgyakat úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy azok a fejlesztési terveknek, tehát a 40-50 év múlva bekövetkező igényeknek megfeleljenek.
A felépítménynél és épületeknél az irányelv az legyen, hogy a tervezéskor a fejlesztési terv igényeit vegyük figyelembe, de az építésnél elegendő, ha a kb. 5-10 év múlva bekövetkező igények kielégítésére törekszünk. Ezáltal biztosítjuk azt, hogy a bővítés (állomási vágányok szaporítása, épületek bővítése) könnyen megoldható lesz.
A mai vasúti hálózat csaknem kiépítettnek tekinthető. A tervező feladata tehát leggyakrabban abból áll, hogy az állomásokat a nagyobb forgalmi igényeknek megfelelően kibővítse és a vonalak teljesítő képességét fokozza. Ilyen feladatoknál gyakran igen sok a megkötöttség. A tervek elkészítésénél figyelemmel kell lenni a meglévő és fennmaradó létesítményekre és főleg arra, hogy az építés a forgalom alatt végrehajtható legyen.
A tervezési irányelvek nem tartalmazzák a csomóponti állomások és pályaudvarok, valamint a nagy vontatási telepek tervezésére vonatkozó előírásokat. Az itt közölt megállapításokat azonban ezek tervezésénél is általában irányadónak kell tekinteni.
Vissza